Napi Hírek, 1939. november/2

1939-11-21 [0454]

? u/Z ?x. , n « ^ alábbiakban a t. Szerkesztőségek rendelkezéseié bocsátjuk Csaky István gróf külügyminiszter beszédét, amelyet a külügyi tárca költségvetésének tárgyalásénál a képviselőházban mondott: T^tfÁt H-a*-7 > .-Hónapok óta szívszorongva kémleljük a láthatárt körülöt­tünk. Északon ket olyan államot állított fegyveres kézzel egymással szem­be a^konyörtelen sors, amelyhez baráti kapcsolatok fűzik a magyar nemze­tet évszázadok óta. Mindkettőben személyes barátaink haltak meg egv céltu­datos harcban olyan önfeláldozó hősiességgel, amelyre minden nep örökre büszke lehetne., . ' rs a háború tovább folyik. Szorongó érzésünket nem csökken­ti, hogy eltolódott határainkról nyugat felé Utóvégre tudjuk, hogy nem lehet kiszámítani, hogy az egyszer langralobbant tüz mely pilla nádban hová es milyen módon csaphat at. Ezenfelül a küzdelmet nemcsak mint magyarok,. de Szent István királyunk hagyományaihoz hiven, mint aggódó európaiak is figyeljük. & világháború befejezése óta külföldön is mindinkább köz­ismertté válik ez a kettős világnézetünk: elsősorban magyarok vagyunk, de különleges magyar édekeink érvényesitésekor sohasem feledkezünk meg arról, hogy ezeket a lehetőség határáig hozzá kell hangolnunk az egye­temes európai érdekekhez. Érvényesítésüket állandó: • jelleggel csak igy biztosithatjuk. . Eme elvi álláspont alapján a háború kitörésekor ugy véltük, . hogy első és legfontosabb feladatunk azoknak az erőfeszítését támogatni, . akik arra törekedtek, hogy az égési felületet minél szűkebb térre szőrit­sák. Es ezt a kötelességét, mely a magyar néppel, barátaival és egész Európával szemben fennáll, a kormány - merem állítani - erejének leg­felső határáig teljesítette. Közismert, hogy oz nem .: \ volt mindig egyszerű dolog. De legalább élő bizo yságát adtuk azoknak, akik őszinte békekészségünkben nem tudtak, vagy nem akartak hinni, hogy külpolitikai vagy épp-n háborús kalandokra a kormány nem kapható. Ennek a külpolitikának, tisztelt Ház, hosszú múltja van. , összes elődeink követték és ha régebben talán nem jutott bele ilyen preg­nánsan a nemzetközi köztudatba, ugy vélem, ez azzal magyarázható, hogy a háború előtt kevésbbé voltunk előtérben, mint ma. Pedig már 192® május hó 12-án a magyar kormány félhivata­los kiküldöttei az Európa élén álló, tehát döntő súllyal rendelkező francia külügyminisztériumban Paléologue vezértitkárnak ilyn szellemben tartott emlékiratot adtak át. /Folyt.köv./

Next

/
Oldalképek
Tartalom