Napi Hírek, 1939. november/2

1939-11-21 [0454]

?

u/Z

?x. , n « ^ alábbiakban a t. Szerkesztőségek rendelkezéseié bocsátjuk Csaky István gróf külügyminiszter beszédét, amelyet a külügyi tárca költségvetésének tárgyalásénál a képviselőházban mondott: T^tfÁt H-a*-7 > .-Hónapok óta szívszorongva kémleljük a láthatárt körülöttünk. Északon ket olyan államot állított fegyveres kézzel egymással szembe a^konyörtelen sors, amelyhez baráti kapcsolatok fűzik a magyar nemzetet évszázadok óta. Mindkettőben személyes barátaink haltak meg egv céltudatos harcban olyan önfeláldozó hősiességgel, amelyre minden nep örökre büszke lehetne., . ' rs a háború tovább folyik. Szorongó érzésünket nem csökkenti, hogy eltolódott határainkról nyugat felé Utóvégre tudjuk, hogy nem lehet kiszámítani, hogy az egyszer langralobbant tüz mely pilla nádban hová es milyen módon csaphat at. Ezenfelül a küzdelmet nemcsak mint magyarok,. de Szent István királyunk hagyományaihoz hiven, mint aggódó európaiak is figyeljük. & világháború befejezése óta külföldön is mindinkább közismertté válik ez a kettős világnézetünk: elsősorban magyarok vagyunk, de különleges magyar édekeink érvényesitésekor sohasem feledkezünk meg arról, hogy ezeket a lehetőség határáig hozzá kell hangolnunk az egyetemes európai érdekekhez. Érvényesítésüket állandó: • jelleggel csak igy biztosithatjuk. . Eme elvi álláspont alapján a háború kitörésekor ugy véltük, . hogy első és legfontosabb feladatunk azoknak az erőfeszítését támogatni, . akik arra törekedtek, hogy az égési felületet minél szűkebb térre szőritsák. Es ezt a kötelességét, mely a magyar néppel, barátaival és egész Európával szemben fennáll, a kormány - merem állítani - erejének legfelső határáig teljesítette. Közismert, hogy oz nem .: \ volt mindig egyszerű dolog. De legalább élő bizo yságát adtuk azoknak, akik őszinte békekészségünkben nem tudtak, vagy nem akartak hinni, hogy külpolitikai vagy épp-n háborús kalandokra a kormány nem kapható. Ennek a külpolitikának, tisztelt Ház, hosszú múltja van. , összes elődeink követték és ha régebben talán nem jutott bele ilyen pregnánsan a nemzetközi köztudatba, ugy vélem, ez azzal magyarázható, hogy a háború előtt kevésbbé voltunk előtérben, mint ma. Pedig már 192® május hó 12-án a magyar kormány félhivatalos kiküldöttei az Európa élén álló, tehát döntő súllyal rendelkező francia külügyminisztériumban Paléologue vezértitkárnak ilyn szellemben tartott emlékiratot adtak át. /Folyt.köv./