Napi Hírek, 1939. november/1
1939-11-06 [0453]
fr»0 Vi/Vi • Belgrád, november 6. /Magyár Távirati Iroda/' Ivics Heksa, a szabadkai lo-galcadémia tanara, jeles történész, akinek a középkori Szerbia történelmével foglalkozó több munkája nagy tekintélyt és kitűnő nevet szerzett, a Vreme egyiK legutóbbi számába nagyobb cikket irt., s ebben Magyarország és .Jugoszlávia, illetve Szerbia • múltjára vetett visszapillantást. Az őszinte hangú es megokolása által érdekes cikk abból indul ki, hogy Magyarországon a.z utóbbi időben mind gyakrabban hallatszanak Jugoszláv is és a jugoszláv nép iránt barátságos hangok* A baráti megnyilatkozások - irja Ivics tanár - mindig iólesőek és értékesek, de kétszeresen értékelendők akkor, ha a közvetlen közeli szomszédságból hangzanak el. Az északi szomszédságból hangzó baráti hangokat jugoszláv részről sem lehet visszhang nélkül hagyni, annál kevésbé, mert igen nagy számmal vannak jugoszlávok, akik minél jobb viszonyt akarnak az északi szomszéddal. A cikkíró ezután figyelmezteti a jugoszláv közvéleményt, hogy nem szabad mindig arra gondolni, hogy a magyarok esetleg megrövidítették volna a szerbekot, hanem - épen ellenkezőleg - azt non" szabad szem elől téveszteni, hogy az uj szerb kultúra magyar földön indult fejlődésnek; a XVIII. és XIX. századok szerb irói, költői, tudósai Magyarországon látták meg a napvilágot, ott nevelkedtek, sőt az első szerb" könyv eket Budán nyomatták; Budapesten alakult meg az első szerb kultúregyesület - a 'Katica" és az ottani "TököMánum ,T-ban nevelkedett az elso szerb intelligencia. " - Hozzánk egyetlen nép sem áll oly közel mentalitás tekintetében, mint a magyar - mondja a továbbiakban Ivics. - A ml két népünk volt egymásnak elkeseredett ellensége, de volt hü szövetségese isi Tény az, hogy a szokásokban, életmód-" juííban és igen sok sajátságukban erősen hasonlítanak egymáshoz. A magyar nyilt, bátor, mint ellenség és megbízható baráti A szerb kevésbé bizakodó, nehezebben lelkesedik, de ha valakit bizalmával ajándékoz meg, az bátran számithat rá M . A cikkiró a továbbiakban kiiejti, hogy sok magyar vér vegyül a szerbbe és viszont sok szerb vér olvadt a magyarba! Nem tér ki a legújabb időkre: csak példaképen hozza fel, hogy az Árpádházi Zoárd és Kadosa átlépve a Dunát, Rasciában telepedtek meg, ahol híveikkel beleolvadtak a szerbségbe. Viszont a szerbek a XV., XVI . XVII. századokbal százezréé tömegekben vándoroltak be Magyarországba; Győrig, Esztergomig, Vácig, Szatmlrig, sőt mélyen Erdélybe is benyomultak. Itt a népüktol elvágott szigeteken teljesen beolvadtak a magyarságba. A "történelemre visszapillantva Ivics kifejti, hogy" a XV, században Hunyadi és Brankovic despota ellenségeskedése segítette a törököket, hogy a' szerbeket legyőzzék, de ezzel a győzelmükkel a ma-' gyarok mohácsi katasztrófáját készítették elő. De lássuk tovább! A XVI, század elején a szerb granicsároknak a magyarokkal való ellenségessége nem csekély mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a császáriaknak sikerült Rákóczi szabadságharcát letörni ós 1848-ban ismét a szerbek ellenséges magatartása jelentős tényező volt a Kossuth magyarországának megsemmisítése kárul. "A szerbek és a magyarok ellenségességét mindig egyformán sínylették meg a szerbek és a magyarok - a hasznot pedig mindig egy harmadik fél zsebelte be n - fejezi Be a cikkét Ivics. Már most az a kérdés, hogy a mult ilyen frappáns és tanulságos példái non érdemlik-e meg, hogy belőlük levonjuk a tanulságokat a jövőre? — — — ^->riáZ~U. 1Q
