Napi Hírek, 1939. szeptember/2
1939-09-19 [0450]
Ennek a problémának elfogadható megoldására is kisérletet tettem: szóbeli javaslatokat terjesztettem elő azoknak, akik akkor Lengyelországban hatalmon voltak. Ezek a javaslatok nagyon is mérsékeltek voltak. Az volt a terv, hogy Danzig térjen vissza a Német Birodalomhoz, a mi költségünkre területen kivüli ut épüljön ^eletporoszországba, viszont Lengyelország Danzigban kikötői jogokat és területen kivüli odavezető utat kapjon. Ennek ellenében kész voltam a számunkra alig elfogadható hátai, helyzetet garantálni és Lengyelországot részeltetni Szlovákia biztosításában. Nem tud^m, milyen lelki állapotban volt a lengyel kormány, amikor ezt a javaslatot elvetette. De annyit tudok, hogy millió ás millió német arra az,álláspontra helyzekodett, hogy ezzel a javaslattal tul messzire mentem. Válaszul Lengyelország parancsot adott az első mozgósításra. Ezzel egvidőben vad terror kapott lábra. Az akkori laigyel külügyminiszterhez intézett kérésemet, hogy látogasson meg Berlinben" és beszeljük meg mégegyszer ezt a kérdést, elutasította. A lengyel külügyminiszter nem Berlinbe' utazott, hanem Londonba. Erre hetek és hónapok következtek, egyre fokozódó fenyegetésekkel, amelyek kis állam számára sem igen lehettek volna clviselhetok, nagyhatalom számára pedig tartósan nem voltak eltürhetők* "Ekkor már azon törték a fejüket Lengyelországban, hogy hadseregeiket Berlin előtt vagy mögött semmisítsék meg. Egy lengyel tábornagy, aki most csúful cserbenhagyta hadseregét, kijelentette, hogy Németországot és a német seregeket szétapritja. S megkezdődött nemet néptársaink martiriuma, akiket tizezerszámra elhurcoltak, bántalmaztak vagy a legkegyetlenebbül megöltek. SzaüVista bestiák szabad folyást engedteti perverz ösztöneiknek. Az egész világ szemrebbenés nélkül nézte és nézi e~t„ Eleinte azt hitték, hogv a német nemzet azért tttri mindezt e3. egy ilyen nevetséges államtól, mert ' a lengyelekkel egy bizonyos helyen*'elhitettek,-azon a helyen, ahol az elmúlt századok háborús főuszitói ulnek-f* Még azzal is biztatták innen a lengyeleket, hogy ha a maguk ellenállása nem lesz elég, mindig biztosak lehetnek a többiek támogatása felől. Kezükbe adtak a döntést, hogy háborút kezdjenek. Ezeknek az embereknek Lengyelország is csak eszköz volt céljuk elérésére. Ma egészen nyugodtan kije. lentik hogy nem is Lengyelországról van szó, hanem a német rendszerről. typ*<r.hAdé<>si? tu.^.A Mindig rámutattam, miiven veszedelem rejlik abban, hogy egy országban csak ugy felállnak férfiak és szemérmetlenül a háborút, mint szükségességet hirdetik. Churchill, Eden, Duff Cooper urakat és a többieket ertem. Rámutattam arra, milyen veszedelmes ez olyan országban, ahol,sohasem lehet tudni, nem kerülnek-e ezek az emberek rövidesen uralomra. Akkor kijelentették nekem, hogy erre sohasem kerül sor. Ugy vélem, most mégis ők vannak kormányon. Nem hagytam fenn kétséget akkor atekintetben, hogy Németország semmi körülmények között sem fog behódolni ezeknek az embereknek fenyegetései es erőszakossága előtt. .' Akkor ezt az én válaszomat a leghevesebben megtámadtak, mert ezekben a demokráciákban lassan, lassan bizonyos gyakorlat alakult ki; a demoráciákban szabad háborúra uszítani, ott szabad idegen uralmi rendszereket, államférfiakat és államfőket megtámadni, megrágalmazni és beszennyezni, mert ott szólás- és sajtószabadság van. A tekintély-államokban viszont nem szabad védekezni, mert ott fegyelem uralkodik es csak fegyelmetlen államokban szabad háborúra uszítani, viszont fegyelmezett államokban nem szabad rá választ adni. Elhatároztam ezé rt aktíor, hogy a német népnek apránként tudomására hozom ennek a bűnös klikknek üzelmeit, h nemet népet lassanként abba a védelmi helyzetbe hoztuk, amelvet szükségesnek tartottam, hogy egy szép napon meg ne lepjenek. 4*t h sze-n." augusztus utolsó napjaiban még létrejöhetett volna megegyezés, persze az angol garancia és ezeknek a ha..borús apostoloknak izgatása nélkül. /Folyt.kov. /