Napi Hírek, 1939. szeptember/2
1939-09-19 [0450]
W Ra/Ra/L Berlin, szeptember 19, /Német Távirati Iroda./ N Raeder vezértengernagy, a német haditengerészet főparancsnoka, Max Blockzijl-el. az amste-dami Algemeen Handelsblad munka. társával, folytatott beszélgetése sjrán nyilatkozott a tenge rala11j-író / kérdéseiről. Raeder a következőket mondotta: /hábuiú ~ / - Németország a tengeralattjáró háborút az 1939. augusztus ,28.-án kibocsátott tengeri tengeri zsákmányclási rendtartásnak megfelelően folytatja. Ez a rendtartás szigorúan figyelembe veszi a tengeri hadijog elismert szabályait és tartalmilag t eljes egészében átvette a luadoni tengeralattjáró egyezmény határozatait. A tengeralattjárók szigorú parancsot kaptak e határozatok betartására* a tengeralattjáró-egyezmény szabályainak értelmében azonban joguk van minden eszközzel megtörni a fegyveres ellenállást. Világos, hogy azok a hajók, amelyek hadicselekményekben részt vesznek vagy pedig ellenséges hadihajók kíséretében közlekednek, veszélynek teszik ki magukat és nem"panaszkodhatnak,ha a harcok sarán megrongálódnak vagy elpusztulnak. Ezt a nemzetközi jog elismerte. Az 1934, március 8.-1 francia utasítások, amelyek a nemzetközi jognak háború esetére való alkalmazásáról szólnak, a 112.szakaszban kimondják, hogy ellenséges kíséretiben lévő hajók ki vannak téve mindenbiborus vestolynek, a 2. szakaszban pedig kifejezetten felhatalmazzák a francia parancsnokokat arra, hogy fegyveres erővel járjanak el az ilyen mó o n ki sért keresked eImi ha jók e llen , Magától értetődik, hogv a német tengeralattjárók számára előirt eljárásnál semmiképen sem lehet Korlátlan te/ngeralat tjáróháboruról beszélni. Az angol tájékoztató minisztériumnak ezzel ellentétes állítását - mint a semleg s külföldi államok tudatos megtévesztését - vissza ká 1 utasítani. Attól lehet tartani, hogy incidensek keletkeznek, ha Anglia felfegyverzi kereskedelmi hajóit, különösen, mert számonli kell azzal, hogy az angol kereskedelmi hajók, mint már a világháberuban is, parancsot kapnak^arra, hogy fegyvereifet a tengeralattjárókkal szemben mindé n ne mz etközi jog ellenére támadásra használják. Ha valónak bizonyulna ez az aggodalom, Németország kénytelen lenne ellenintézkedéseké tenni, mert nem engedheti meg, ho«y ellenséges kereskedelmi hajók a nemzetközi joggal ellentétben álló támadásokkal veszélyeztessék a német tengeralattjárók legénységinek életét. Arra a kérdésre, hogy mi Németország felfogása a dugárukérd6 sben, Raeder vezértengernagy a következőket válaszolta: - Németország,igyekszik a semleges Jkereskedeltr t a lehető legnagyobb mértékben kímélni,"Ipen ezért csak a tulajdonképeni hadianyagokat akarta feltétlen dugáruként kezelni. Ennek megfelelően az 1939. augusztus 28.-i tengeri zsákmányolósi i endtartás 22T szakasza kimondja, hogy feltétlen fugárunak csak olyan anyagok és tárgyak tekintendők,amelyék közvetlenül szolgálnak szárazföldi, tengeri vagy légi felszerelésre. Minthogy azonban Anglia már 1939, szeptember 4.-én olyan dugárulajstromot adott ki, amely szerint azokat az anyagolat és tárgyakat is feltétlen dugáruként kezelik, amelyek békés célokra használhatók, a birodalmi kormány'- sajnálatára - kénytelen volt szintén bővített feltétlen dugárulajjstromot kiadni. A feltételes dugáruk tekintetében Né- ~ metország eleinte teljesai lemondott arról, hogy javakat feltétlen dug árunak jelentsenki, úgyhogy mindenekelőtt élelmiszereket minden további nélkül átengedett. NénEtország azonban ezen a téren is kénytelen az angol eljárást követni, A feltételes dugárunál meg kell állapítani, hogy ellenséges haderőnek vagy államnak szánták-e. Az érvényben lévő nemzetközi jognak megfelelően Németország azon a véleményen van, hogy annak kell bebizonyítania az ellenséges rendeltetést,aki elfogta a hajót. ••—* . — j-N —'