Napi Hírek, 1939. augusztus/2

1939-08-28 [0448]

W Zw/Dn /Daladier-Hitler lovai váltása. VI. folytatás,/ Mert <

én és mi valamennyien lemondtunk Elzász-Lotaringiáról, hogy elkerüljük a további vérontást. Annál kevésbbé ontanánk vért, hogy fenn tartsunk egy igazságtalanságot, amely elviselhetetlen lenne az önök számára és amelynek a mi számunkra nem lenne jelentősége. Mindazt, amit ön, Daladier Ur, levelében ir, ugyanúgy átérzem mint ön. Talán mint öreg frontkatónák sok területen épen mi érthetjük meg egymást legkönnyebben, de kérem, értse meg ezt is: becsületes nemzet számára lehetetlen, hogy lemondjon csaknem kétmillió emberről és nézzo, hogyan bántalmazzák eket a saját határán. Ezért tiszta követelést támasztottam: Danzignak és a folyosónak vissza kell térnie Kémetországhoz. Keleti határunk macedóniai állapotainak meg kell szünniök. Kern látok utat arra, hogy Lengyelországot, amely kezességei oltalmában megtámadhatatlannak érzi magát, békás megoldásra birhatnók ezen a téren. Kétségbe vonnám azonh n népem becsülettel teljes jövőjét, ha ilyen körülmények között nem lennénk elszánva arra, hogy igy vagy ugy megoldjuk a kérdést. Ha a sors ezáltal ismét harcra kényszeríti népeinket,, akkor az indokokban mégis különbség lesz. Én akkor , Daladier Ur, népemmel egy jogtalanság jóvátételéért küzdök, a többiek pedig a jogtalanság fenntartásáért • Ez annál tragikusabb, mert az Ön saját népének is sok jelentős fér-fia ugyanúgy felismerte az akkori megoldás esztelenségét és hoszszas fenntartásának lehetetlenségét. Tisztában vagyok azokkal a súlyos követ ke zményekkel, amelyeket ilyen összetűzés magával hoz. Azt hiszem azonban, a legnehezebb következményeket Lengyelország viseli majd, mert egészei mindegy, hogyan végződik az e kérdés körül kezdett haboru, a lengyel állam mindenképen elveszett. /Folyt, köv./