Napi Hírek, 1939. augusztus/2
1939-08-20 [0448]
f Za/Vi /Hadnagyavatás az üllőí-uti Ludovika Akadémián. Folytatás/ - Ti már a megnagyobbodott Magyarország katonái lesztek, ami azt jelenti, hogy 'megnagyobbodtak azok a feladatok is, anr-lyek reátok várnak. De én bízom rémietek, ti pedig érezzétek mindenkor az ősi alma mater biztató szeretetét. - Tudom, hogy még élénken él emlékezetetekben annak emléke, hogy az uira magyarrá lett Kassa főutcáján a Legfelsőbb Hadúr után meneteltetek. Most a bucsu percében azt a kötelességet akarom mélyen a szivetekbe vésni, hogy vannak még ezeréves magyar utak, amelyeken nektek még ienetelni kell, ühhez segitsen benneteket"tanitásunk, nevelésünk, tudástok, magyar akarastok és a Magyarok Istene, Szután maghajtják a zászlót és a fiatal hadnagyok harsány katonás hangon leteszik az esküt, ifjabb Gömbös Gyula hadnagy búcsúzott a felavatottak nevében az ősi Alma Hat értől os' annak tisztikarától, köszönetet mondva a három évi hivatásra nevelő munkáért, - Köszönjük a nemzetnek - mondotta - hogy épen nekünk szánta a legszebb és legmagyarabb hivatást, a magyar katona hivatását. Köszönjük, hogy a mi vállainkra helyezte azt a nagy felelősséget, amelyet ezer éven át minden magyar katona hordozott .""Kos zönjünk elél já- " róinknak azt a fanatikus magyar szellemet,' amelyben neveltek, a baszké dacos magyar öntudatot, amelyet belénk csepegtettek, a megalkuvást nem ismerő gondolkozást, amelyre tanitottak, - Tudjuk, hogy mire vállalkozunk, amikor magyar tisztekké leszünk. Feladatunk^ezt a magyar népet, amely kezünk alá kerül, ismét ojjbád büszke, hódító és harcos népévé tenni, a benne szunnyadó hatalmas erőket maradéktalanul a magyar történelem szolgálatába állítani. Be fogjuk bizonyítani, hogy nemcsak hősiesen halni, hanem hősiesen élni is tudunk, " Mindnyájunk szivében ezek az érzékek dobognak; lelkünk egyetlen szent fogadalomban egyesül, ezért ősi szokás szerint rántsunk ~ kardot, célunkat három szóba tömöritve kiáltsuk egy szivvel, egy lélekkel: becsülettel a hazáért! Ifjabb Gömbös Gyula szavaira a fiatal hadnagyok kardot rántottak és harsányan kiáltottak a tisztek jelmondatát: Becsülettel a hazáért! Végül vitéz Sónyi Hugó gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnoka, intézett szózatot az immár felavatott hadnagyokhoz. Hangoztatta, hogy letett esküjük egész életükben vezérelvükül 'szolgáljon, mert csak ak^or lesznek jó katonák, ha az eskünek, minden egyes szavát megtartják. ' -A gyönyörű katonai ünnepséget diszmenet zárta be, A Ludovikás Induló ütemeire elvonultak az alakulatok a kormányzó képviselője, a megjelent katonai előkelőségek, az ak démia tisztikara és az uj hadnagyok előtt. .... A honvédség ujabb erőtől és lelkesedéstől duzzadó fiatal tisztokkel gazdagodott.
