Napi Hírek, 1939. július/1

1939-07-06 [0445]

Szi O- Áf/Vi /Ungvári hatalomátvételi ünnepség folytatása/ . Ilniczky Sándor nagyprépost beszédét többizben szaki totta meg a helyeslés és éljenzés, majd utána Rohács Miklós, a ruszia nép egyszerű fia, nagybereznai községi biró lépett Perényi Zsigmond báró elé. Ruszin és magyarnyelvű beszédében hangoztatta, hogy Kárpátalja hűséges népe leírhatatlanul boldog, hogy ismét egyesülhetett a magyar anyaországgal, ahol boldogságban élhetnek együtt a magyarokkal, amint az a múltban történt. Az egyszerű és közvetlen szavakat meghatottan hallgatta végig Perényi Zsigmond báró és a megjelent előkelő közönség, majd báró Perényi Zsigmond röviden válaszolt az üdvözlésekre. Hálásan köszöni azokat a kitüntető szép szavakat, amelyeket hozzá intéztek és köszöni azt a meleg fogadtatást, amely bon részesítették. Mindezt annak tulajdonítja, hogy nem idegen ez^n a vidéken, hiszen Kárpátalja földjében pihennek ősei. - Engem is itt ringattak, a bölcsőben - mondotta itt töltő etem el boldog fiatalságomat. Itt voltam én szolgabíró, képviselő s tíz esztendeig Máramaros megye főispánja. Boldog idők voltak azok, kedves emlékek fűznek engemet ide. Önérzettel mondhatom, hogy ezen a vidéken a rutén nép között ért engem a legnagyobb polgári kitüntetés, mert meg tudtam szerezni e nép bizalmát és szeretetét. /Lelkes taps és éljenzés/. - A nagyprépost ur emiitette őseim érdemeit. Én azonban azt tartom, hogy a nagy Széchenyi tanításai szerint az ősök érdeme nem nagyobb jogokat, hanem nagyobb kötelességeket ró reánk. Az összeomlás után - folytatta - engem is rendőri felügyelet alatt álló, kellemetlen idegennek tekintettek és kiüldöztek innen. Az elmúlt husz keserves esztendő alatt bizony csak napokat tölthettem ezen a vidéken. Husz esztendő hosszú az egyén életében, de ezeréves hazánk történelmében nem nagy idő. És mint épen a tábornok ur is mondotta beszédében, hiába volt itt minden erőszak, hazugság és rágalom, ez a nép hü maradt a magyar hazához és nem feledkezett meg a régi megszentelt hagyományairól, arról, hogy századokon keresztül mi magyarok és ruszinok együttműködtünk a kereszténységért, a szabadságért, együttéltünk, együtt szenvedtünk és együtt boldogultunk. /Hosszantartó éljenzés és taps/. - ümikor a tábornok ur átadja nekem a közigazgatás vezetését, nem mulaszthatom el, hogy őszinte, hálás köszönetet ne mondjak az ő önzetlen és hazafias munkásságáért, amelyet vitéz honvédségünkkel, legnagyobb reménységünkkel együtt végzett /Viharos taps és éljenzés/ - Végül hangsúlyozni kívánom azt, hogy nem politizálni jöttem ide, Isten-adta vezérünk, főméltóságu kormányzó urunk megbízásából, aki nagy szeretettel ölelte magához az Ő hűséges rutén népét. A kormányzó ur és a magyar kormány azért küldött ide, hogy rendet, megelégedést, jólétet terc, mtsek. Azt tartom feladatomnak, hogy elérhessük azt, ami régen volt, amikor testvéri szeretetben éltünk együtt magyarok és idogenajku honpolgárok. Ezt a testvéri szeretetet nem engedjük többé' megbolygatni, ez irt teljes erővel szolgálni fogom a jó ügyet, szeretettel fogadok mindenkit, aki munkámban támogat, de viszont kérlelhetetlen leszek azokkal szemben, akik igyekeznek konkolyt hinteni és ellentétet szítani és reájuk kérlelhetetlenül le fogok sújtani* /Folyt.köv ./