Napi Hírek, 1939. június/2
1939-06-17 [0444]
s. y JS.X aua o J. ./ j uuj. *.« . I Q * Vi/Vi /Antal István beszédének I, folytatása/ Látjuk tehát, hogy a központi probléma ;a megmaradás, a függetlenség és a teljessé válás problémája ma is ugyanaz, mint Szent István korában volt; de nem csupán e problémák maguk, hanem azokon túlmenően a megoldás felé vezető utak irányai és ami ezzel egyet jelent: a megvalósitás módszerei is túlnyomórészt szintén ugyanazok. Nekünk is meg kell erősítenünk a központi hatalmat, modernizálnunk a közigazgatást és uj szerkezetet adnii^gazdasági és társadalmi életünknek, amint azt a maga korában Szent Istvánnak kellett. Az erős központi hatalom megszervezése önmagában nem volna súlyos politikai és közjogi feladat. Ilyenné csak akkor vilik, ha azt összhangzásba akarjuk hozni a nemzeti önkormányzás nagy elvével, vagyis ha el akarjuk érni azt a szabadságszerető népek számára életet jelentő célt, hogy legyen ugyan hivatása magaslatán álló, erőskezű központi kormányzás, de annak léte és minden egyes ténye a nemzeti közvélemény szabadon megnyilatkozó akaratára támaszkodjék. B . nagy alkotmányos elv első nyomait megtaláljuk Szent István törvényhozásában. Szent István királyunk, ez a nagy államalkotó, nomzetvezér és apostol, nem tudta nélkülözni a "tanács" szavát, amely az ország szava volt, Él tudnánk-e manapság képzelni olyan magyar közéletet és olyan magyar közjogi renJszert, amelybon egyetlen véges emberi tudás, egyetlen gyarló emberi akarat, egyetlen elfogult emberi elhatározás az ország szava, a magyar nép megkérdezése nélkül, önhatalmúlag, vagy épen parancsnszóra "t merné irányitani a nemzet millióinak sorsát és ezért viselni a történelmi felelelősséget? Nemcsak azért kell ellene fordulnunk minden ilyen irányú kísérletnek, mert az letérést jelentene az ősi szentistváni vonalról, de azért is, mert az feltétlenül katasztrófába sodorná a nemzetet. A nemzeti közvélemény ellenőrzése és az államfenntartó nép konszenzusa nélküli uralom - bármily tetszofrős formákba öltöztetik is azt, nem egyéb puszta zsarnokságnál, a zsarnokság éedig lényegénél fogva kevély, rövidlátó, elfogult és elbizakodott. Ezek a tulajdonságok peőig már számtalan népet vittok romlásba a világtörténelemben. Szent Istváni szellemben kell végrehajtani a szükséges gazdasági és szociális reformokat is. Tudomásuk kell venni, hogy a gazdasági megerősödés és ujjáépülés csak egy módon lehetséges: ha a gazdasági élet erkölcseit összhangzásba hozzuk a keresztény erkölcsökkel s a közérdeket tesszük dominálóvá a gazdasági él«t felett és nem megfordítva. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy az embernek nemcsak a személyiségi és a közjogok tekintetében, de az élethez, kenyérhez, boldoguláshoz is egyforma jogai vannak s ha ez a jog valamely adott pillanatban a társadalmi és gazdasági éü&nek akár a hibás szerkezete, akár pedig funkcionális zavarai következtében nem tud érvényesülni, az államhatalom intézményes beavatkozásával kell helyrehozni az egyes társadalmi rétegeknél az élet, a kenyér és a boldogulás lehetőségei tekintetébon fönnálló, természetjogellenes diszparitásókat. Mindezen modern gazdasági és szociálpolitikai eszmék csiráit megtaláljuk a szentistváni törvényhozásban és a szentistváni államszervezésben, A nagy király azonban nemcsak a lényeg, de a módszer tekintetében is adott számunkra örökérvényű és ma is élő és időszerű útbaigazításokat. Azt írja az ő méltán híres Intelmeinek 8. fejezetében: "A legnagyobb királyi ékesség az ősök követése; aki ősei reneeletét megveti, elpusztul; az ősök iránti engedetlenség szétszórja a korona virágait,* nem lehet megtartani az országot az elődök szokásainak követése nél-kül, mert melyik görög kormányozza a latinokat görög módra vagy fordítva". Még hozzáteszi a nagy király, ha utóda ezeket a tanácsokat nem tartja meg, "&em ^géngelfoeti a király nevet /ir zaarno_knal£ mondják és idegen kézre adják
