Napi Hírek, 1939. június/2
1939-06-29 [0444]
0 Na/Zs Vác, iunius 29. A Mqgrar ^let Párt iának váci választókerületi szervezete szerdán este Vácott a Kuria-száHóban vacsorát rendezett, amelyen vitéz Imrédy Béla ny. miniszterelnök nagyobb beszédet mondott. A vacsorán résztvett lncze untál , a kerület országgyűlési kéoviselője, János Aron országgyűlési képviselő és a kerület minden részéből a választópolgárok nagy számban. A vacsora során Bayer János kerületi pártelnök üdvözlőszavai után nagy ünneplés közbenrQdtéz Imrédy Béla nyug. miniszterelnök emelkedett szólásra. Bevezetőjében általános politikai problémákról beszélt, majd az úgynevezett "személyi politika" kérdését világította meg. - Magyarországon = mondotta - mindenki hirdeti, hogy nem követ személyi politikát. Ki merem mondani, hogy személyi politikának egy bizonyos értelemben lehet helye. Lehet pedig azért, mert az emberi élet egész síkján, igy a politikában is,van egy nélkü-fzhetétlen tényező: a bizalom. Ez a bizalom sokszor személyekhez fűződik, a lelkek ösztönös összecsendülésében nyilvánul.meg, mert a magyar lélek sok szóbeszéd nélkül is megérzi. . ki.akar józ, ki akar igazán szolgálni és igy a vezetők és vezetettek között kölcsönös ragaszkodás keletkezhetik. Ez nem nevezhető a szokott alacsonyrendü értelemben vett "személyi politikának", hanem csupa?, egy irracionális tényező érvényesülésének, hiszen a politikát sem lehet mindenestül az ész kategóriáiba belegyurni, hanem a politikában is szerepet játszanak ösztönös elemek, amelyek a lélek legmélyéből fakadnak. — Ili telendő ezzel szemben az a személyi politika, amely a hatalmi tülekedés jegyében jelentkezik, amejy letaszítani akarja a másikat, csak azért, hogy a helyébe üljön, mondván: programmjaink között nincs különbség, de ne te hajtsad végre, hanem majd én. Károsnak nevezemazt a személyi Í olitikát is, amely azért, mert a dolgok nem jól mentek, az intéző szeméyeket kicseréli, de aztán nem törődik vele, na azok^ akik beülnek a pozíciókba* ugyanazt csinálják tovább. — A zsidókérdés megoldása sem merülhet ki abban, hogy a zsidókat kiteszik állásukból és helyükbe keresztény emberek kerülnek , akik kis módosításokkal ugyanazt folytatják, ami addig történt. Nem nevezem igazi keresztény politikának azt, ha például az újságírás terén kivesszük a tollat a zsidók kezéből, de helyükre olyan emberek kerülnek, akik ugyanúgy a mai világba nem való, nem keresztény szellemben írják az újságot. Ez csak figurák kicserélése, de nem jelenti a lé&ek kicserélését is. A zsidókérdés megoldása kapcsán pedig éppen erről van szó. Ki kell cserélni a lelket, nemcsak a szellemi életben, az újságírásban, színházban, filmben, szóval a tömegbefolyásolás minden eszközénei, hanem a gazdasági életben is. — Helyes, ha az^ aki egy magánvállalathoz kerül, szemmel tartja a vállalat érdekeit, de ne felejtse el sohasem, hogy a magyar társadalomban mindnyájunk gazdasági jóléte összefügg a másikéval és na magunknak ^mgy vállalatunknak túlságosan sokat akarunk szerezni, rendszerint másoktól veszünk el valamit. A liberális kor alapvető eszmei hibája voltaz az elképzelés, hogy a közjó az egyének javának összeadásából áll elő. Ezért hirdette, hogy mindenki igyekezzék minél többet szerezni magának, mert minél többen minél nagyobb iólééet verekszenek ki maguknak, annál boldogabb, gazdagabb lesz maga a társadalom is. Ez a felfogás téves, mert az egyéni boldogulás nem szolgál mindig a köz javára. Az a kereskedő például, aki a becsületesnél nagyobb hasznot sápol magának, vagy a termelőtől vagy a fogya^isjtótól vesz el valamit. Igaz, hogy ez a károsulás alig észrevehető, de végeredményben oda vezet, hogy egyesek gazdagodnak, mások pedig lassanlassan egyre rosszabb gazdasági helyzetbe jutnak. /Folyt.köv./
