Napi Hírek, 1939. március/2

1939-03-25 [0438]

Gu Bl/Ho /Munkácsi tudósítás g, folytatás./ A Rozgyil gerincén fordult vissza az autósor. Visszatérőben Munkács zászlódiszoen es kivilágított ablakokkal fogadta az érkezőket. Munkácsnak csaknem egész lakossága kint volt s rendkívül meleg fogadtatásban részesítette őket. A városfala előtt Nemes József ezredes/megyebiztos melegezavakkal üdvözölte a miniszterelnököt a város lakossága nevében. Teleki Pál gróf miniszterelnök mindenekelőtt igen meleg „• köszönetet mondott fíemes József ezredesnek a bensőséges és T lelkes fogadtatásért, amelyben Munkács polgársága részesítette, nemcsak azzal, hogy olvan nagy számban gyűlt össze fogadására, hanem azzal is, hogy a házsorok ablakait fcágig kivilágították. A városháza közgyűlési termében összegyűltek a va r os t a r— sadalmának vezetői • Nevükben R.Vozáry Aladár országgyűlési képviselő köszöntötte Teleki Pál gróf miniszterelnököt, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, Pataky Tibor államtitkárt ás Bródy i-.ndrást. Teleki Pál gróf miniszterelnök az üdvözlésre hosszabb beszéddel válaszolt és ebben agyebok között a következőket mondta: - Nemcsak a munkácsiaknak, hanem mindnyájunknak ugyanazt jelenti Munkács felszabadulása. Vozáry Aladár barátom megemlítette/ hogy már 1919-ben kezdtük a munkát. Természetes, hogy az első perctől kezdve mindjárt az összeomlás után nekiláttunk a munkának, mert tudtuk, ? hogy a rossz álomnak vége lesz, csak azt nem tudtuk, hogy mikor. Tudtuk, hopy egyszer foganatja lesz annak a munkának, amelyet a béketárgyalásokon végeztünk. Amikor egyesek azt kérdezték tőlem annakidején"^ miért dolgozunk annyit, miért tárjuk fel az adatokat, azt mondottam: Nem azoknak, akik a békekonferencia asztalánál ülnek,' mert közülük előterjesztésünket és adatainkat talán senkisem fogja elolvasni , de irásba foglaljuk mindazt, amit el kellett mondanunk igazunkról, mert 15 év múlva majd kezdenek lapozgatni benne és olvassák. -Azt hiszem, ez a jövendölésem most valóra vált. Ami elért*!"'; • nemcsak annak köszönhetjük, hogy magunk megerősödtünk, nemcsak annak, hogy bátor honvédeink kellő felszereléssel sulytjtudtak a-ini igazságunknak, de annak is, hogy a világ közvéLgménye lassan felismerte iaazunkat és ma már kezdi belátni az£. ami egészen természetes. ~ —Ebből tanulságot is lehet levonnunk. Nem azt,akire valamikor 10-15 esztendővel ezelőtt gondoltak, hogy a világ közvéleménye majd visszaajándékoz nekünk valamit. Mert országot építeni csak azok maguk tudnak, akik egy hazának fiai. A külföldi közvélemény nem tesz és'nem is tehet mást, mint hogy hallgatólagosan nézi az eseményeket és nem ellenkezik. A világ közvéleménye ma mindazt, ami legutóbb történt, a Kárpátalja megszállásátjNémetországtól Amerikáig mindenhol elismeri, helyesnek, igaznak, méltányosnak és jogosnak találja. Ennek be kellett következnie, jfce er^e a közvéleményre csak akkor lehet építenünk, amikor annyira megerősödtünk, hogy mindazt, ami történt, végre is hajthattuk. Ezt az erőnket nekünk növelnünk kell és ezt az erőt növeli a közöttünk való összetartás. Azoknak a magyaroknak összetartása, akiKa csoiiika hazában élték át az elmúlt küzd^mes husz esztendőt, és azoké a magyaroké , akik idegenben, számkivetésben éltek át ugvanannyi időt s a^oké , akik a magyar mellett elsősorban más nyelvet beszélnek. /Folyt. köv. /