Napi Hírek, 1939. március/2

1939-03-16 [0438]

Rf Ku/Kö/Wa V a r só, március 16. A lengyel rádió*, amely az utóbbi napokban élénk figyelemmel kisérte az események alakulását és állandóan rendkívül meleg és barátságos hangon emlékezett meg Magyarország álláspontjáról, a mai napon a lengyel csapatokkal együtt teljes felkészültséggel várta a határon azt a pillanatot, amikor az első csapatok Magyarország, történelmi határára érkeznek. Délután 4 órakor a rádió bemondója örömmel jelentette be, hogy az első magyar járőrök 15 óra 40 perckor elérték a lengyel csapatok előőrseit s a magyar és lengyel csapatok közt megtörtént az első testvéri kézfogás, A lengyel rádió 17 óra 45 perckor helyszini közvetitést adott a végre megvalósult lengyel-magyar határról. Először felcsendült a lengyel és a magyar himnusz, majd a bemondó felkérte a lengyel csapatok vezénylő tábornokát, hogy szóljon néhány szót a rádió hallgatóságához. - Kérjük tábornok urat - mondotta a bemondó •*/ hogy ezen a számunkra oly örömteljes napon, amelyet a magyarokkal együtt az egész lengyel nemzet is szívszorongva várt, intézzen néhány szét a rádió hallgatóságához. A lengyel tábornok hangsúlyozta, hogy a lengyel hadsereget és a lengyel népet határtalan örömmel tölti el ez a mostani esemény. A magyar nemzet - mondotta - legkitűnőbb fiait, a magyar katonákat küldötte ide. Szivemből örülök, hogy itt ma kezet szorithatok a magyar kat on ákka 1, '^^^ Ezután fBeldy Alajos alezredes üdvözölte a magyar katonaság nevében Lengyelországot, - Nehéz elmondani - mondotta -^milyen érzelmek töltik el lelkünket és szivünket, amikor itt állunk a történelmi magyar határon és együtt lehetünk a lengyel hadsereg katonáival. Nemcsak a történelmi lengyel-magyar határ, de azok a boldog és kacagó arcok, amelyek itt, a lengyel határon a magyar katonák felé fordulnak biztosítékai annak, hogy ez a közös lengyel-magyar határ soha többé meg nem szűnik. - Minden magyar szive megdobban arra a látványra, hogy fogadtatásunkra lengyel díszszázad jelent meg a határon. A lengyel parancsnok kézszorítással és ősi lengyel szokás szerint csókkal üdvözölt. Monóhatatlanul jól esett: ez a fogadtatás, mert az nem csak nekünk szólt, hanem szólt az egész honvédségnek és az egész magyar nemzetnek. Béldy alezredes ezután újból köszönetet mondott a lengyel népnek és a lengyel hadseregnek azért a fogadtatásért, amelyben a magyar honvédeket a határon részesítették. Beszédét "Éljen Lengyelország!" kiáltással fejezte be. A lengyel bemondó ugyancsak magyarul megismételte: "Éljen Magyarország! ""jEzután Vozáry Aladár országgyűlési képviselő, aki az előrenyomuló magyar csapatokkal együtt érkezett a határra, a rádión át magyar beszéddel üdvözölte Lengyelország és Magyarország népét. - Lengyel testvérek - mondotta boldog vagyok, hogy itt az ezeréves magyar határon állva üdvözölhetlek "benneteket. Amikor e határon^állok, szívből jövő imával adok hálát.az Úristennek és tiszta szívből kiáltom: Éljen a nagy, szabad Lengyelország! -Magyarországi testvéreim - folytatta Vozáry képviselő -, boldogok és büszkék vagyunk, hogy elsőnek állhatunk meg az ezeréves határ mentén azon az uton, amelyen annakidején a honfoglaló vezéühadai az országba jöttek. Imádkozzunk és dolgozzunk azért, hogy soha l&bbé ne váljék el tőlünk a magyar terület egyetlen része sem. Vozáry képviselő beszéde után a lengyel bemondó röviden összefoglalta az ünnepélyes fogadtatás részleteit, majd az ünnepség a Rákóczi-induló és a Pilsudski-induló hangjaival végétért,/MTl/ OftSZÁCOS I.F.VKITAR