Napi Hírek, 1939. február/2

1939-02-18 [0436]

o- Ta/Vi /Teleki bucsuzása és Hóman üdvözlése. 2- folytatás/ A jelenlevők hosszantartó tapssal és éljenzéssel fogadták a miniszterelnök beszédét. Ezután Stolpa József államtitkár üdvözölte a hivatalbalépő Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztert. Rámutatott arr-, hogy a magyar vallás- és közoktatásügyi kormányzatnak nincs alaposabb szakértője Hóman Bálintnál és hangsúlyozta, hogy a tisztviselői kar az eddiginél is fokozottabb mértékben igyekszik az általa kijelölt munka szolgálatába állítani erőit és munkakészségét. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter válaszában a többi között ezeket mondotta: Hálásan koszönöm a meleg üdvözlő szavakat, de ugy érzem, hogy a mai üdvözlés voltaképen felesleges volna, ha nem azok között a külső körülmények között ment volna végbe, ahogy történt. A minisztereket üdvözölni szokták hivatalbalépésükkor, hogy megismerkedjék a tisztviselői karr::l, üdvözölni szokták azért, hogy a miniszter szándékait megismerjék, nogy a miniszter a maga programmját előadj-. Erre miközottünk nines szükség. Az ismerkedés felesleges, ismerjük egymást, erényeinkkel és hibáinkkal együtt. Ismerjük talán önmagunkat is. Nekem oz alatt ,; kilenc hónap alatt, amelyet távoltöltöttem a minisztériumtól, sok idom volt meditálni, gondolkozni és igyekeztem magamat megismerni. Jobban ismerem a hibáimat, mint araikor ezelőtt hat esztendővel ide jöttöm és jobban ismerem a volt és eljövendő munkatársaimat, mint első miniszterségem alatt. IgyoKoztom az erényeiket jobban látni, mint a hibáikat. A hivatali) munka pro grammról beszélni felesleges, azt ismeritek, nem változott. Ahogy a miniszterelnök ur beszédéből kitűnik, a mi minisztőrködésünk: óbbon az épületben és e . tárca vezetésében sem az átadáskor, sem az átvételkor nem jelent törést. Egyenes vonalon megyünk nagy célok felé, ugyanazokkal az elhatározásokkal, ha talán néha más módszerekkel, más aszközökkel is. A fő eél tekintetében teljesen egyek voltunk és leszünk. Programúról tehát nem beszélek, de a miniszterelnök ur bemutatkozó beszédére hivatkozva egy gondolatra óhajtom a figyelőiteket felhívni. A miniszterelnök ur hangsúlyozta a iolytonossagnak, a nemzeti élet folytonosságának gondolatát. A fejlődés örökös, folytonos változásokat jelent, de sohasem végleges változásokat, hanem mindig folyamatos fejlődést. Nem lehet végleges reformokról beszélni csak fantasztáknak, hiszen tudjuk, minden reform, minden rendszer, minden újítás, minden intézmény csak időleges a nemze t életében, de ha a folytonosság,a történeti fejlődés figyelembevételével történnek ezek az intézkedések, reformok és igy keletkeznek és fejlődnek az intézménnyel, akkor megvan a biztosíték, hogy azok minden időben, mindenkor a nemzet életszükségleteinek felelnek meg. Ez a gondolat nem a politikus, hanem a tudós gondolata. A mi eszmevilágunk közösségének,együttműködésünknek alapja nem egy időlegesen összevetődő politikai párt, Nem ezek a keretek adják meg az alapot 3 mi politikai, tudományos és személyi barátságunkn:k, hanem azok ájtözös eszmék, amelye kot nem a közélet, nem a politika, hanem a tudomány vonalán szereztünk és amelyek más más tudomány torán egészen meglepően azonos következtetésre vezettek bennünket. Ez a magasabb értelomben vett szellemi sikon, a tudomány sikján kialakult eszmei közösségünk az, ami bennünket gróf Tcloki Pállal esszeköt és amely - jelen pillanatban ugy érzem - biztosítja ennek a minisztériumnak, a vallás- és közoktatásügyi igazgatásnak körében a folytonosságot, a nemzeti élet követelményeinek megfelelő, o-longodhütotlenül szükséges folytonosságot ./Folyt ,köv ./