Napi Hírek, 1939. február/1
1939-02-08 [0435]
o- Zw/Vv § A Magyar Távirati Iroda jelfenti: A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa február 8-án ülést tartott, amelyen dr. Tnaly Zsigmond főtanácsost alelnökké választotta, A főtanács ezután Cuandt Richárd igazgatóiba bankosztály vezetőjét vezérigazgatóvá nevezte ki ás Btelatmy Iván igazgatóhelyettest a bankosztály vezetésével bizta meg. W Zw/Zw/Vv Berlin, február 8. /Sómét Távirati Iroda./ N A Deutsche Diplomátisch-Politische Korrespondenz Bonnet francia külügyminiszter szenátusi beszédéről többi között a következőket irja: Németországban bizonyára általános helyeslesre talál, ha Bonnet fenntartás nélkül a német-francia nyilatkozat alapjára helyezkedik. Bonnet kijelenti a nagy nyilvánosság előtt, hogy egyetlen francia sem akad.aki ne . kivánná egész szivével és lelkével a Németország és Franciaország közötti jó megértést. Ez annál is inkább kielégitő, mert nehezen fogadhatnánk el Bonnet külügyminiszternek azt a tét elet, hogy Franciaország már a lefegyverzett es gyenge Németországgal szemben is békülékenynek mutatkozott. A francia külügyminiszter - irja a lap a továbbiakban « aligha számithat Róma hozzájárulására azzal a kijelentésével kapcsolatban, amely szerint Franciaország nem mulasztotta el, hogy a közte és Olaszország közötti • félreértések elsimitásán fáradozzék. Ami Spanyolországot illeti, Franciaország nyilvánvalóan azon a véleményen van, nogy Franco most már elfelejtette mindazt a nagyon is jelentékeny veszteséget, amelyet a köztársasági vezetők - nem utolsó sorban Franciaországból kiinduló - nagyszabású anyagi és erkölcsi támogatása nemzetének vérben és anyagiakban okozott. Ha Franciaországnak - tagadhatatlanul jogos - érdeke, hogy délnyugati határán semmiképen se alakuljon ki fenyegető helyzet, akkor másrészről Franco tábornok is alapos igényt tarthat arra, hogy a jövőben francia részről sem történjék többé semmi, ami ellenkezik a spanyol nép érdekóvol és jogaival. Éppes annak a fontosságnak, amelyet Bonnet Spanyolország függetlenségének tulajdonit, bizonyos tartózkodásra kellett volna birnia^ pt a francia politika délkeleteurópai igényei kérdésében.Nem lehet szó nélkül elmenni a francia külügyminiszter ama kijelentése mellett, hogy Franciaország semmiesetre sem hagy fel azoknak a barátságoknak az ápolásával, amelyek Közép- és Keleteurópaban a történelem során oly gyakran szolgáltak Franciaország érdekeit, különösen ha figyelembe vesszük azt az irányzatot, amelyet ezek a barátságok az eddigi francia felfogás szerint Németország iránti hatásukban jelentettek. Francia részről felháborodva tiltakoznak az ellen a feltevés ellen, hogy Délkeleteurópát adott esetben bástyaként használhatnák fel Franciaországgal szemben. Németország, amint ezt mértékadojielyen már többször kijelentették, sem világnézeti, sem politikai okokból", sem pedig bizonyos emlékekre való tekintettel nem táplál ellenséges érzelmeket a demokatikus államokkal, különösen Franciaországgal szemben. R^íWor Bonnet kijelenti, hogy egyetlen nemzet sincs, amelv nem lehet teljesen bizonyos afelől, hogy a három nagy demokratikus állam Franciaország, Anglia és Amerika - közül egyik sem viseltetik iránta a legcsekélyebb ellenségeskedéssel sem, akkor Németországban meg vannak győződve arról, hogy ez bizonyára igy is'van, amennyiben a népeket illeti. Másrészről azonban Németország éppen az utóbbi időben ellenséges magatartás jeleit tapasztalta az egyik demokrácia kormánya részéről, s ez nem^ kerülhette el Franciaország figyelmét sem. Ellenkezőleg, egy nagyon felelős demokrata államférfi meg? . nem erősitett rendkívül tánadó hanpy kiíSilooÍ SF ^ anciaors z á gban sokfelől olyan vissznaangra találtak, amely w^-?\ felel mes aaámet-francia nyilatkozat szellemének. A német-francia SJSföní 8 me |?gy ez í? ^ekében éppen ezért szükség lenne a francia gondolatvilag nefianv ellentmondó ás Homályos pontjánál tisztázására és f uijarendezesére./MTl/ m>Jk, 11 ORSZÁGOS' LEVFITÍD