Napi Hírek, 1939. február/1
1939-02-05 [0435]
/Székesfehérvári tudósi te* s %. folytatása./ &/Zs . A nagygyűlés után vitéz Imrédv Béla miniszterelnök n varos vezetőivel körutat tett a városban. " Ü'élkét órakor a Magyar Király szállóban ötszázt c rilökés közebőd volt. Az ebeden megjelentek újból lelkesen köszöntötték a miniszterelnököt. Az ebéd során az első pohárköszöntőt gróf Széchenyi Viktor főispán mondotta a kormányzóra. A megjelentek helyükről felállva hosszantartó lelkes ünnepléssel fejezték ki nédolatukat az államfő iránt, Csitáry G. Emil polgármester Üdrösölte a város vendégeit, elükön, s Miniszterelnököt. Hangoz tattá, hogy Székesfehérvár polgársága HásKti Bálint fáradhatatlan munkássága révén öntudattal és büszkeséggel tekint vissza a város múltjára, amelyben a magyar történelem annyi Kimasawló eseményét látja visszatükrözni. A történelem megtanit arra, hogy akkor következett be romlás az országban, amikor a viszály, a széthúzás felütötte fejet. , . , Legyen meggyőződve a miniszterelnök ur - folytatta a polgármester -yhogy az egységbe hivó szózata íehervárott nagy és méltó visszhangra talált. Vigye el magával a város polgárságának együttérzését, bizalmat es teljes lelkesedését, hogy minél erőteljesebben végezhesse munkáját. Az élénk tetszéssel fogadott felköszöntő után vitéz Imrédy Béla miniszterelnök a következő beszéddel válaszolt: - Magam és barátaim nevében hálásan köszönöm a polgármester ur üdvözlő szavait. Mi, akik a mai napon Székesfehérvárra jöttünk, szeretettel, magyar szeretettel jöttünk közétek. Amióta a miniszterelnök posztját van "szerencsém" elfoglalni 1$. miniszterelnök ezt mosolyogva mondotta és az egész teremben nagy derültség keletkezett./, három izben jártam Székesfehérvárott. Az első alkalommal vitézavatásra jöttem, a második alkalommal a Szent István emlékét megörökítő országgyűlésre, a harmadik alkalom a mai, amikor a diszpolgári oklevelet köszönhetem meg Székesfehérvár polgárságának és egyben a Magyar Elet Mozgalomnak célkitűzéseit ismertetem. Mind a hárofe alkalommal beszelnem kellett Székesfehérvárott. Az első izben a magyar jelent ünnepeltem, a magyar jelennek vezérét, a mi fő-méltóságu kormányzó urunkat, /Lelkes taps és éljenzés./ A második izben a múltba tekintettem vissza és ajmagyar sors megmentőjét, Szent Istvánfünnepélhettem, mert tudnunk kell, hógy Szent István volt, aki megmentette a magyarságot azzal, hogy a magyar életformákat európai mezbe öltöztette. Most harmadik izben egy történelmi sorsfordulatnak kellős közepében vagyok itt, amikor nagyon magasra csapnak a hullámok szerte a világon, most á magyar jövő útjait keresem és körülnézek az egész országban, hogy segítőtársakat leljek ehhez a munkához. Azért jöttem ide Székesfehérvárra, mert tudtam, hogy ez a város, amely a magyar multat ugy megltudta őrizni, amely a magyar jelenben ugy tud dolgozni,mint Székesfehérvár, ezTa város meg fogja találni a lövő útját is,ennek a városnak polgársága meg fogja érteni azokat a célkitűzéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar nemzet sorsát átmentsék egy szebb és boldogabb jövendőbe^ — Amikor itt a fenér asztalnál szólalok fel, szinte csábítva érzem map^m a-rra, hogy politikai mezőkre tévedjek át, mert ujabban szokássá vált a oolitikát a fehér asztalnál kezdeni és alakítani. /Nagy derültség./ De én a csábitípaak nem fogok engedni,. . /Folyt.köv./
