Napi Hírek, 1939. február/1
1939-02-01 [0435]
o In A Magyar Távirati Iroda jelenti: A képviselőház egyesitett bizottságai Héman Bálint elnöklésével szerdán délelőtt folytatták a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat általános vitáját. A kormány részéről Tasnádi Nagy András igazságtfeyminiszter, Taros s Andor miniszter és Antal István igazságügyi államtitkár volt jelen az ülésen. Gróf Festetics Sándor a történelemre hivatkozott, amely világosan mutatja, hogy nem volt olyan felfordulás, revolució a világ bármely államában, amelyben a zsidók ne vittek volna vezető szerepet. Nem a gyűlölet álláspontját foglalja el a zsidóság gazdasági es politikai hatalmi' terjeszkedésével szemben, hanem a jogos önvode ]>met. Magyarország a magyaroké s a jogos önvédelem irja elő, hogy a zsidóságot visszaszorítsuk az arányszámának megfelelő helyzetbe. A javaslatnak nein az a célja, hogy a katholikus dogmát támadja, hanem, hogy a zsidókérdést rendezze, mtgpedig annak a gyakorlati szempontnak alapulvételével, hogy a keresztség felvétele még nem biztosítók a teljes lelki áthasonulásra. Gyakorlati szempont ez, amely nem mondható vallásellenesnek. De nem ütközik össze a zsidótörvény a kereszténységnek azzal az alapelvével sem, hogy "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat". Ez az elv nem zárja ki a jogos önveaelmet. ^risztus is üldözte a zsidó, farizeus s:_ellemet. A zsidó törvényből származható gazdaságé veszély felett nem szabad könnyelműen napirendre térni, mert ennek lehetősége bizonyos fokig kétscgtelenül fennáll. A nagyipar és a nagykereskedelem úgyszólván teljesen a zsi'dók kezén van. A -javaslat szerint zsidónak tekintendő az, akinek nagyszülői közül bgalább kettő zsidó. Pártja felf cgása szerint különbséget kell t enn_i az apai es az anyai ág között ós másként kell elbírálni azt, ha a családijtöízá'' a zsidó s ha házasság utján kerültek zsidók a családba. A javaslatom elfogadja. Kenéz Béla utalt arra, hogy a zsidókérdés a nemzetközi érdeklődés homlokterében áll és ütközőpontja az egymással szembenálló világszemleleteknek. Kétségtelen, hogy a zsidóság számbeli arányánál sokkal nagyobb súllyal szerepel bizonyos foglalkozásokban, ennek azonban nem szabad azt az értelmezést adnunk, no^ y térfog la lá sró 1, vagyis térhódításról lehet beszélni, ami esetleg a javaslat címéből kivehető volna. Sok tekintetben éppen visszafejlődés van. A statisztikai adatok szerint az önálló iparosok köreben 1920-ÍJ< 1930-ío 12.3 jÉ-xól 11 £-ra. az értelmiség körében 2 /o-kal, a kereskedelem és hiteF körében több mint 5 o-ka 1, a nagyipari vállalatok körében pedig 9 %-tetl esett vissza. A harmonizálásra irányuló egészséges folyamat tehát.*Vállami kényszer nélkül is bekövetkezett és ezt a folyamatot csak gyorsítja a zsidóság számának a népességben mind abszolút, mind relatív csökkenése. A legutóbbi nyolc év alatt tisztán a természetes szaporodási tényezők hatása alatt a zsidóság népesedési deficitje legalább 10.000 lélekre tehéto. Az 1930-as népszámlálás 5.1 %-os arányszámával szemben ma legfeljebb 5.2 a zsidóság arányszáma. Ez a legfeljebb 0.1 %-nyi emelkedés semmi esetre sem indokolhatná a javaslatban tervezett ujabb szigorú intézkedéseket, ha az első törvény a kérdést megnyugáatóan tudta volna megoldani. Hogy ez nem következett be, annak egyik fo oka a zsidóság elleni nemzetközi eszmeáramlatnak hozzánk is elcsapodó hullámverése, a másik pedig, hogy a zsidóság elhelyezkedése különösen éppen azokon az értelmiségi pályakon zsúfolt, amelyeknek vivőit Trianon egyébként is a leguizonytalánabb nyomorúságba sodorta.
