Napi Hírek, 1939. január/1
1939-01-08 [0433]
o- Voz Pá/Ln /Munkácsi tudósitás 1. folyt./ Ekkor lépett a diszemelvény elejére Vozáry Aladár képviselő s a következő beszédet mondotta: - Két bap múlva két honapja . JLesz annak, hogy a késő ősz koraestjében ugyanezen a helyen állt és várt Munkács város egész lakossága, hogy köszöntse a felszabadulást hozó magyar honvédséget s boldog örömmel keblére boruljon minden magyar *. édesanyjának: Magyarországnak. Akkor, azok az órák az Sgek Urához intézett hálaadásnak és örömujjongásnak voltak fenséges és boldog órái. Most is itt van Munkács v^'ros egész lakossága, - de nem öröm. hanem gyász ül az arcokon, nem boldogságot, hanem fájdalmat sugároznak szemeink. Azon az emelvényen, amelyen a felszabadulást ünnepeltük, ahonnan akkor örömujjongás hallatszott,- most ravatal áll, s a ravatalon hét koporsó. Ebben a het koporsóbal hat talpig magjar férfi és egy egyszerű rutén asszony fekszik. Hat fiatal, még élte delet el sem ért magyar férfi. Három nappal ezelőtt még piros élet volt az életük, ma már örök fehér az álmuk. Életüket vesztették, mert magyarok voltak és rajongva szerették népüket, hazájukat, nemcsak szájjal, hanem tettel is megmutatva, hogy vérüket ontják, életüket áldozzák Magyarországért. Munkács varosának már sok hősi halottja van, akik készek voltak megvédeni az ősi magyar Munkácsot,- s ez a hat férfi most mint újonc a hősök sorában az elsők kőzett áll. Soha, mióta az államok és nemzetek között kulturálisan és államjogilag rendszabálvnzott. nemzetközileg megállapított érintkezés van, ilyen galádság még nem történt egy nemzet ellen, mint amellyel 1939 január 4-ának kora hajnalán megtámadták Uroszvéget és Munkácsot. Ez nem egyes fanatikus egyének fegyelmezetlen szándékából fakadt, mert ami akkor öroszvég és Munkács ellen irányult, az egy állam hadserege egy részének pontosan és tervszerűen előkészített támadása volt egy szamukra nemcsak tjötténelmiíeg, hanem állampolitikailag is idegen terület, község és város békés polgári lakossága ellen. Egy állam hadseregének egy része támadta neg Oroszveget és Munkácsot. A támadók, mint a soraikból a mi területünkön maradt halottak, sebesültek és foglyok révén megál lap átható volt, az úgynevezett cseh-szlovák hadseregnek rendes sorkatonaságából valók voltak. A cseh hadsereg páncélkocsijaival, technikai felszerelésével hajtotta végre a becstelen támadást. Kiszámitott volt ez a támadás, mert tudták a csenek, hogy a magyar kormány és a magyar hadsereg veze toeé^e, tiszteletben tartva a nem- . zetközi megállapodást, Ta legkisebb bekelétszámú katonai csapatokat tar-/^ 3 *totta *: Munkácson és környékén. Stratégiai tervszerűséggel történt az orvtámadás. Ezt nemcsak a támadó osztagok felvonulása, három oldalú támadása, tüzérségi előkészitése és hosszú tüzelése bizonyitja, hanem bizonyítják azok a csehszlovák okmányok is, amelyeket a támadást vezető cseh-szlovák páncélkocsi belsejében, továbbá a mélyen bent a mi területünkön elesett, megsebesült, vagy fogságba került csehszlovák katonáknál találtunk. Ami itt, Munkácson és Oroszvegen,6-án hajnalban történt, azt sem kimagyarázni, sem letagadni nem lehet. Fs mégis csúfos kudarcot vallott az < orvtámadás. Gyáván megfutottak a támadók többek között azért is, mert akik a támadásra a parancsot kiadták, akiknek a támadást vezetniök 'ellett volna, hátul maradtak, s nem mertek résztvenni a támadásban. Kudarcot vallott és példátlan vereségbe fult az orvtámadás, mert a' _ kis magyar őrségek, a segítségükre siető önkéntesek, a kis lét számú honvédekj rendőrök, csendőrök és a munkácsi magyar nemzetőrök több helyről bekerittetve, még hátulról is megtámadtatva,nemcsak hogy felvették a harcot a cseh páncélkocsikkal, nehéz géppuskákkal és golyószórókkal, hanem azonnal ellentámadásba mentek át. 4 '
