Napi Hírek, 1938. november/2

1938-11-17 [0430]

o- Küm Bl/L A Magyar Távirati Iroda jelenti: Dr. Fencik István volt ruszinszkói miniszter csütörtökön este a budapesti rádióban magyarnyelvű előadást tartoitt. A magyar testvéreket üdvözlő bevezető szavaiban arról szó­lott, hogy ma nemcsak minden magyarnak, hanem talán egész Európának is komoly problémái közé tartozik a kárpátorosz kérdés. ífemcsak azért, mert ott egy orosz szláv nép ól. amely ezer éven keresztül osztozott Magyar­ország jó-és balsorsában, nanem főleg azért, mert a kárpátorosz kérdés kulcsa a Róma-Berlin tengelyállamok es a velük közeli kapcsolatban lévő más államok külpolit iká janaíc. Ezután részletesebben ismertette a kárpát-­oroszok történhet azzal, hogy az Árpádoktól egészen a mai napig a kárpát­orosz nép mindig bizonyos autonóm jelleggel bírt és ez az autonómia ré­szükre az 1919. évi szeptember 10.-i st.-germaini szerződésben bizto­si ttatott. Hangsúlyozta,, hogy a kárpátoroszok népe mindig hü volt Szent István koronájához, ugyanakkor azonban Középeurópábítfi nem volt még egy olyan nép, mint a kárpátoroszok, amelyet önrendelkezési jogának dacára mindenféleképen ki akartak vetkőztetni nemzeti mivoltából, azzel kapcso­latban külön emlékezett meg előadásában az ukrán propagandáról azzal a konklnzióval, hogy az ukránizmus terjedésére irányuló propaganda a kárpát­orosz népnél tálaira nem talál. £nneK jellemzéséül hivatkozott arra, hogy néhány hónappal ez­előtt népszavazást tartottak arranézve, hogy a karpátorosz nép milyen nyelv­tani alapon akar tanulni. &z eredmény az volt, hogy az annalvidején a Ma­gyar Tudományos Akadémia dijával jutalmazott Szabó Bumen-féle orosz nyelv­tan a szavazatok 85 százalékát kapta, mig ezzel szemben az ukrán Pankievio­nyelvtan alig kapott 15 százalékot. miután előadásának további során megemlékezett arról, hogy a történelem folyamán a kárpátorosz nép milyen becsülettel küzdött mindig a magyarokkal együtt, hogy milyen hü népe volt Rákóczinak és hogy a kárpát­orosz nép 1919-ben egészen másként határozott volna jövőjéről, ha ugyanakkor Magyarország nem lett volna a kommunizmus rabságában, Fencik István szósze­rint a következőket mondotta: - A kárpátor^szpk népe logikusan kivárta azt az időt, ami­kor újra élhetett jogaival. Húszéves történelmünk a legszörnyűbb harook és küzdelmek történelme volt. 2n magam több mint 86 interpellációban, számos beszédben, sokezer cikkben mind Amerikában, mind pedig Parisban, Lengyelországban kimutattam a kárpátoroszok bajait, megmutattam vérző sebeiket és hősiesen küzdöttünk tovább. Résztvettünk mindenféle diplomá­ciai akcióban, hogy feltárjuk a kárpátoroszok sérelmét, Emlékirat emlék­irat után ment a népszövetséghez, magam képviseltem népem <jhaját Ameriká­ba^, Rigában, Jugoszláviában és talán Európának minden egyes nagyobb megmozdulása alkalmából állandóan ellenzékben voltam és sohasem kételked­tem abban, hogy a kárpátoroszok a már 1919. szeptember 10,-én megszerzett jogaik alapján fel fognak szabadulni. Ezért természetesnek vettem, hogy amikor Chamberlain é/s Hitler kancellár megállapodtak abban, hogy békés uton kell elintézni Európa bonyolult kérdéseit, ennek a szerencsétlen és sokat szenvedett népnek szintén nem szabad tcvább véreznie, hanem ugyan­azon elvek alapián, amelyek segitság^vel a németek, lengyelek, magyarok fel­szabadultak, fel kell szabadulni a kárpátoroszoknak.is. - Ennek a felszabadulásnak előestéjén állunk.A kárpátoroszok jogainak elismeréséhez szerintem nem kell fegyver, nem kell vér, egyedül igaz ságosság ós jóakarat. /Folyt.köv./

Next

/
Oldalképek
Tartalom