Napi Hírek, 1938. június/1
1938-06-01 [0419]
Aány a Kálmán beszédének II. folytatása./ 1938.június 1. a kongresszus nemcsak.hog^ megszavazta az admiralitás által kért fegyverkezési hitelt,banem ezen tulmenoleg motu proprio fokozta a légi erőkre kért összegeket. Nem maradt el az uszitó sajtóhadjárat sem,amely a háború előtti években úgyszólván fektelen. jelenleg mérsékeltebb módon,de minden időkben kísérő jelensége volt nagyfontosságú politikai folyamatoknak. Célja ennek a hadjáratnak a helyzetet sötét színekben ecsetelni és állandóan napirenden tartani azokat az állítólag óriási veszély eket. amelyek a német-rolasz tengely megerősödéséből fakadnak* Ezek a szándékosan sötétenlátók valóságos kéjérzéssel festik a falra apooaliptikus rémlátásaikat és rendületlenül hirdetik,hogy Ausztriának Németországgal való egyesülése után veszélybe került a Hémet Birodalom valamennyi uj,közvetlen szomszédjának függetlensége,hogy nemcsak Csehszlovákiára, de Magyarországra és valamennyi dunai államra is ugyanaz a sors vár,mely a nagy tradicióju Ausztria szuverenitását örök időre eltemette. Nem lepett meg bennünket .hogy az európai békéért annyira buzgólkodók Magyarországot is bevonták aggályaik körébe,hiszen ezek mindig fontos szerepet szántak nekünk a jelenleg igen bensőséges berlin-rómsi viszony folytán szem eikben még akutabbá vált úgynevezett németveszély elleni küzdelemben. Már jóval az Anschluss megtörténte előtv. sok szó esett a BécsBuda pest-Prága-i háromszögről,'amelynek létesítését,mint utolsó védőbástyát a pángermán terjeszkedés ellen,elkerülhetetlenül szükségesnek hirdették. Befolyásos politikusok is voltak sokan,akik abban a naiv bitDtn éltek,hogy Magyarország a neki szánt szerepet a legnagyobb örömmel vállalja. Ugylatszik,sohasem vetették fel maguk előtt azt a kérdést,vnjjon elképzel hető-é,hogy Magyarország csupán altruizmusból éppen azoknak a segítségére siessen,akik területéből olyan mérték nélkül gyárapodtak.Kérdezem,feltehető-e,hogy minden érzékelhető indító ok nélkül szembeforduljunk, az egyedüli államamal,amellyel a világháborúban az utolsó percig vállvetve küzdöttünk. Közöttünk és a nemetek köz>tt a világháború alatt és után olyan érdekszálak fűződtek, amely ékből szinte természetszerűleg folyik a németbarátság őszinte ápolása. Érthető tehát,hogy az annyit firtatott háromszög nálunk kezdettől fogva nem talált a legcsekélyebb megértésre sem,hanem hal vaszületett eszme volt. Most pedig,hogy az Anschluss megörténtével az említett háromszög létesítésének lehetősege végleg me£szünt,ugyanazoknak az állítólagos veszélyeknek még fokozottabb hangoztatásával sok oldalról azt a jótanácsot kaptuk, hogy beküljünk ki szomszódáinkkal,kíséreljük meg velük az együttműködést,mert f ; függetlenségünk megóvásának egyetlen biztosítéka volna. Nem kell külön . íemeTSem.hogy"kapcsolataink normalizálását a kisantant államaival őszintén óhajtjuk és ennek létrejöttén már másfél év óta türelemmel és önmegtagadással fáradozunk. De ismeretes az is.hogy a szorosabb együttműködésnek meg vannak a maga természetes, előfeltételei,melyeknek megvalósítása a közeli jövőben alig várható. Egyébként csak nehezen tudok attól a benyomástól szabadulni, hogy egyes kisantant-államok nézete szerint is Magyarország a két német állam egyesülése következtében kényszerhelyzetbe kerüüfc,melyből nincs más kiút,mint a minden áron való megegyezés szomszédaival. Ez a felfogás a kisantanttal jelenleg folyó tárgyalásokat természetesen nem könnyíti meg,annak ellenére, hogy a komoly kritikát nem állja ki. Magyarország ugyanabban a helyzetben van, mint minden más állam,amely ha féltékenyen őrködik is függetlenségén,nem hagyhatja teljesen figyelmen kivül egy szomszéd állam jogos érdekeit,ha annak barátságára súlyt helyez. /folyt.köv./
