Napi Hírek, 1938. április/2

1938-04-24 [0416]

Sza/Y /Hírlapírók Nyűg díj intézőt ónok közgyűlése. 1. folytatás/ A torony erős, magas és róla messze léüsni. Innen nézzük szeretettől, ro­ményiíűdéssol és sogitoniakarassál, hogyan épülnek ki a magyar szociális várrondszer még ki nom épitott.dc okvetLnül kiépítendő bástyái ós ho­g yan nőn^k s erősödnek azok, amelyüknek ópitéso már korábban uljíozdődött. o nemcsak a toronyból látni mosszo, a torony messziről láthatp. A mi bás­tyát ornyunkat, annak kiépülését és megerősödését megértő érdeklődéssel né­zi az egész magyar társadalom, amelynek szociális var rendszerében éppen ez a torony foglal el különlegesen fontos helyet. Az ujságiró-társad~loin ós azok, akik az újságíró-társadalmat foglalkoztatják, tudatában vannak \nn-.k a szociális nemzeti értéknek, ".mit a mi bástyánk jelent. Tudja ezt a magyar társadalom is és ennok tudatában segít bonnünkotl Ezért utolsó szavam a köszönet szava. Köszönet mindazoknak, akik munkájukkal, szere­tetükkel, érdeklődésükkel és adományaikkal hozzájárultak es hozzájái&nak ahhoz ? ho y a magyar szociális várrondszer Ű bástyatornyát minél magasabb­ra, minél orősebbre, minél viharállóbbra ömölhessük. Az intizeti tagok nevében Saly Dezső szólt hozzá az évi jelentéshez és hangoz tat ta^ hegy a közgyűlés komoly órában ült össze abban a tudatban, hogy akár az elnökség, akár a közgyűlési taglók részéről el­hangzó minden negállapitásnak különös súlyt és jelentőseget ad az a tény, hogy a magyar sajtó életfolyama történelmi forduló elé érkezett. Az újság­iró kamara, amely hosszú évek tervezgetései után néhány hónap múlva kezé zel ögható valósággá válik, erkölcsi és anyagi tekintetben egyaránt exisz­tencialis. változást jelent az uiságiró rend eletében és munkaiában. De tul a mi halandó személyünkön r mondotta Saly Dezső ­uj irányt és uj feltételeket szab a magyar újságírás egész fejlődésének is, mert az ujsjgirás nem az újságírók magánügye, hanem az egyetemes ma­gyar nemzet vagyontárgya. A nemzeti hivatását teljesítő sajtó elképzelhe­tetlen hivatásuknak élni tudó újságírók nélkül. Ábránd oz mindaddig, amíg a kötelességét tisztességgel teljesítő férfimunka meg nem kapja a mi élet­kereteink között is az aggkori ellátottság biztosítékait. Ez a belátás hívta életre ozt a nagymultu intézményt, amely szociális feladatának je­lentőségénél fogva ogyik legfontosabb' biztosi 'téka volt mindenkor a magyar sajtónak ós komoly tényezőjű a magyar közéletnek. Hegy a magyar sajt 6 fej­lődésének utja a nagy változás után morre fog vezetni és a reform bevált­ja-e tervezőinek reményét, azt megjövendölni kockázatos volna. Akárhogy alakul is a helyzet, ogy dolog bizonyos: Ennok az intézménynek jolentosé­go ogyro komolyabb lesz és szerepe minden változással egyre súlyosabb és nagyobb lesz óbbon az országban. Mi magunk^ családtagjaink és a nyomunkba lépő jövendő ujságiró-neézedék szempontjait tekintve,újra és újra hálával kell fordul­nunk azok felé a nagy olődök felé, akik egy boldog korban lerakták az ala­pokat és őszinte köszönettol kell gondolnunk mindazokra, akik önzotlon munkásságukkal és áldozatkészségükkel lehetővé tették, hogy az építmény fennálljon és a korszorü követelményűknek megfololve a jövőben is bővül­hesson. Súlyos megrázkódtatások érték az idők során ezt az intézményt. A magyar ujsági ró-társadalom azonban mindig meg tudta találni azokat a xerfiakat, akik problémáit mefi tudták oldani. Boldogok vagyunk, hogy az jlisnurés j elkérjos érdemrendjét mesterkélt póz nélkül, dc annál nagyobb megbecsüléssel es tisztűlottel átnyújthatjuk" Kozma Miklósnak. Díszt ós címet adtunk nuki, amikor ogy évvel ezelőtt egyhangúlag előlegezett bi­zalommal elnökké választottuk és tiszteletbeli újságíróként állítottuk a magunk hivatásrendi életének legdíszesebb, dc legtöbb fololősséggűl jaró posztjára. /Folyt, köv./

Next

/
Oldalképek
Tartalom