Napi Hírek, 1937. december/1

1937-12-14 [0407]

+ M Kö/Vi Berlin, december 14./Magyar Távirati iroda/ n Grimm professzor a Völkischer Beobachter mai számában "A g,en» fi szövetség vége - Pontot tettek a westfáliai béke után'' cimü cikkébe-n többek között a Következőket irja: Amikor Mussolini miniszterelnök szombaton a fasiszta nagr tanács történelmi jelentőségű ülése után a Venezia-téren összegyűlt százezrek előtt bejelentette Olaszország kilépését a népszövetségből, mindenki előtt, aki közelebbről foglalkozott a genfi intézménnyel, nyilvánvalóvá vált, hogy ez a genfi szövetség végét jelenti. Ezzel egyi ttai véget ért az a fejlődés, amelynek döntő szakasaa 1933 október i4.-én kezdődött, amikor Hitler vezér és birodalmi kancellár bejelentette Németország kilépését a népszövetségből. Most Olaszország kiáltotta a világnak, hogy elég volt s hogy kivonul abból a templomból, amelyben nem a békeért munkálkodtak, hanem a háborút készítették elő. Mussolini kijelentéseinek történelmi jelentőségét *. még jobban kiemelte az a hivatalos német nyilatkozat, amely teljés helyesléssel vette tudomásul Olaszország lépését. Elérkezett tehát a vég - folytatja a cikkiró. A népszövetség alkonya után bekövetkezett a népszövetség igazi halála, A genfi csonka parlament ma már nem más, mint a versaillesi győzők társasaga. A mindenkit magában foglaló nemzetek szövetsége wilsoni eszméjét mai genfi alakjában végleg sirba tették. Előrelátható volt az a veg, A genfi intézmény keletkezese óta magában hordoeta a halál csiráit, azóta, amióta összekapcsolták a versaillesi álbékével. Hogyan is válhatott volna a népszövetség a béke eszközévé, hiszen reánehezedett az a versaillesi'szellem, amelyről Bainville francia történész &it irta: "Elmondhatjuk, hogp a versaillesi szerződés az örök háborút szervezte meg", A cikkiró ezután elmondja, hogy Wilson a béke szervévé akarta tenni a népszövetséget. Wilson hamarosan felismerte, hogy a versaillesi béke nem az ő békéje. Ezért iktatta be a népszövetség alapokmányába a reviziós záradékot, a 19. szakaszt. Wilson remélte, - mint ezt titkára, Baker emlékirataiban elmondja - hogy a népszövetség e szakasz alapján abban a helyzetben lesz, hogy majd ha elmúlt a gyűlölet és esztelenség szelleme, a szerződések revíziója utján megvalósíthatja az igazi igazságos béjfét, "Az államférfiak békéje után el kell yórmie

ji népek igag

y.} . . 1" ___lkk.' —o- /Békédének, amelynek tökéletesebbé kell tennie áz államférfiak békéjét" - irja Baker Wilson emlékirataihoz fűzött megjegyzéseiben. Ez volt lilson elnök felfogása a né .szövetség feladatáról. 1$) tehát jószándékra" épitett hatalmas szervezet volt keletkezőben, azzal a céllal , hogy biztositsa a jövő békéjét, elháritsa a háborút, .*. megszüntesse a titkos diplomácia mesterkedéseit, amelyek oly nagy mértékben felelősek voltak a világháborúért s végül szükség esetén nyugodt légkörben helyreigazítsa azokat a párisi megállapodásokat, amelyek'igazságtalannak, elfogadhatatlannak és végrehajtm tatlannkk bizonyulnak. A genfi gVémium gyengének bizonyult erre a feladatra. A népszövetségi alapokmány 19. szakasza holt betű maradt, pedig Wilson elgondolása szerint • •* • .-. ennek a szakasznak kellett volna az alapokmány fő részének lennie és ez lett volna a lényeg? ^ az eljövendő béke szervét jelentő népszövetségnek. De ez nem volt elég: Nagy csalódással láttuk, hogy a népszövetség mindjobban eltávolodott attól a feladattól, amely Tilson szeme előtt lebegett s mindinkább a versaillesi status quo védőjévé és ezzel a győztes államok hatalmi politikájának eszközévé vált./Folyt.köv./