Napi Hírek, 1937. december/1
1937-12-01 [0407]
& vagy győz. vagy meghal, de ellenség ameddig o él. nem teszi be lábát hazánkba. Szive Büszkén dobban e szent fe'adat tudtában! Ott voltam én vele és láttam több mint négy évig, őt, a tüzeskardu arkanryalt! Láttam és" eltellett lelkem bámulattal és ujabb, boldogabb ezer ívbe vetett törhetlen hittel és bizalommal. Ott küzdött ő""Sabácnál, förgetegként rohamozva"kemény ellenfelét, mint a tenger hulláma, a kavicsot morzsolva vissza^empergeté! Az orosz óriás ellen a lembergi nagy csatában láttam őt, a hatalmas túlerőt, a SZÍVÓS vitézi ^roszt, jégverésként letarolni és napokig üldözni. Láttam őt a kárpátok rettenetes telein, ide-oda hullámzó kétségbeesett tusákban, maréknyira fogyva, félig megfagyva, kiéhezetten, lerongyolódva, _mindigriuira kiverni a betörő nagy tömegeket ezeréves szent határainkból* minden arasznyi magyar földet vérével áztatva, orosz hullákkal födve, visszafoglalni és irgalmatlan szuronyharcban,'emberfeletti hősiességgel az" újra támadó orosz tömegeket visszaverni, a világ s ellenfeleink bámu- ' látára a nagy ;! gőzbengert" megállaitani és az óriást, erejét kimerítve, végre"letörni s messze-messze'bazáiának nagy mocsaraiba üldözni, Lemberg Durla, Limanova, Uzsol , Tatárhágó és számtalan más helye a mérhetetlen csatatere ne:., meannyi magyar gypzelem hirdetője és magyarok tízezreinek "csendes temetője, . Nincsen a Kárpátoknak"egyetlen orma, vagy völgye, hol ne pihennő so: -sok magyar hős és ne hirdetné a szörnyű csaták diadalmas harcosainak nagyságát". Tirol egetverő hegyein is az Alföld fia ott v on volt, mert ugy kívánta a hazam ott is dicsőségesen küzdött és arany be'üii-.el irta be nemzete nevét a - szikiad riásol- ba, melyeknél csa. az ő lelki na^/ysága volt hatalmasabb, Doberdö a világháború legszörnyüségesebb pokla, hol olasz ós magyar mörkőztek 11 elkeseredett nagy csatában. Csati ában amilyenek más harctereken aligha fordultai: elo',"állandóan, többszörös olasz túlerőnek 28 hónapi, majdnem szakadatlan hullámzó, viharosan esői-szakos támadása, hol a halottak és sebesültek százezrei borították az őrjöngő harcok mezejét, ahol az emberi "akaraterő és önfegyelmezés a döbüngő, órák és órák, napok és napok, hete 1 .: és 'etek hosszatt tartó állandó kézitusák és pergő tüzek tomboló förgetegében~a lehetetlenség határáig próbára volt téve. Temetni sem lelett a Karait szikla vadonaban és a gránátok a rot" adó hu 1 Iákat tépve dobták a közdők arcába, amúgy is'Fuldokló léiei zetüket elfojtva;ahol az emberek a megőrüles'határán, utolsó erejüket kiadva öltek halomra""egymást. - Ott volt 6, a magJET" hős és istenáldotta hittel, lángoló hazafiaággal és angyüi önmegtagadással viselte a leírhatatlan szenvedéseket. Az izzó és hullaszaggal telített sziklarengetegben, vagy az ott télen majd mindennapos dermesztő hóra viharban, folyton a halállal aze 'benézve, csak vért" és halált látva maga örül. Ott láttam őt, milor még a súlyosan sebesültek is ameddig bírták s erejük végleg la nem fogyottéba: ötétlensebek' el. küzdöttek, ot a nagy hőst s magasztos, mindén áldozatra kész hazafit" az ezeresztendős nagy magyar katonát, bámuló lelkem dédelgetett büszkeségét. A Piavén szikla volt a viharzó tengerben! Erdély, drága Erdélyünk, tündéri tájaiért a Kárpátokon " küzdött és verte Fr.1 messze szent határainkon tul a betört eryesült oroszromán hadse.. egeket és megmentette szövetségeseinkkel együtt Magyarország drága kincsét, Erdély szépséges országát áldott szelep testvéreit! Ott is tündököltek hőstettei., /Folytatása követ: e-zik/
