Napi Hírek, 1937. december/1

1937-12-04 [0407]

- Voltak, kétségtelenül voltak nehezebb teleink is, mint az idei. Olyanok, hogy a legáldozatosabb lélek is szinte kétségbeesetten kérdezte: meg tudunk-e birkózni roppant Ínségével? De a gazdag-ember aranya és a szegény-asszony két fillérje összefogott és - csodát tett akkor is. - És ha ma könn^bb is az élet gondja, ennek a csodatévő a»y«tetnek nem szabad megapadnia. Hiszen valójában el sem tudjuk képzelni mit jelent egy-egy nyomorban él5 családnak az a segitség, amelyet * adhatunk. - Talán osak az édesanyák tudják némiképpen megérezni. Gondoljuk el mit érez, mennyit szenved az az édesanya, akinek bete& a gyermeke és nincs orvosságravalója. Akinek éhes a kisfia és nem adhat neki ételt. Akinek fázik a kislánya a lyukas lábbeliben s ugy kell elküldenie kóban, sárban az iskolába. Ugye : még a gondolat is összeszorítja a szivünket. -Induljon meg hát újból az irgalmasság a lelkünkben. Akik /áldást/ résztvettek ennel$rnét téli segítésnek/ fakasztó munkájában,azok elmondhatják, hogy senki sem lett ssgényebb közülük az adomány miatt. Senkinek sem kellett a maga szájától megvonnia a falatot azért, hogy adhasson. Senki sem lett éhesebb, egyetlen hajlók sem lett hidegebb azért, mert másoknak is juttatott a magáéból. - Köszönöm, köszönjük eddigi segítségüket és kérem, kérjük azt az idei télre is. - Az Isten áldja meg jóságukat. /MTl/