Napi Hírek, 1937. december/1

1937-12-01 [0407]

/Szent-Györgyi díszpolgárrá választásának folytaoása./ Amikor a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel hozott határozatáról szóló diszoolgári oklevelet a város közönsége nevében ezennel átnyújtani szerencsém van, arra kérem Méltóságodat,£ogaüja szívesen halank,ragasz­kodásunk .nagvr eb ec sül esünk és elismerésünk jelet. Páíiv József polgármester szavait cobb ízben szakította felbea viharos éljenzés és taps,ami tetőfokára emelkedett,amikor Szent-Gyor­i Aleert rtvoote a díszes kiállítású díszpolgári oklevelet. A Nobel-díjas tudós ezután a következő beszádben köszönte meg a kitüntetést: - Mély megilletődéssel veszem át ezt az oki evei et,mellyel en­p-em e város szeretete és nagylelkűsége a legmagasabb polcra emelt,melyre város polgárwát emelheti. E dis zpolgárság kűlso nele annak,hogy elértem a le&magas3>,b kitüntetést,amit ember eletében elérhet: polgártársai szereteti Eddig azt hittem,hogy a legtöbb,amit ember elérhet,egy tisztes sírhely. De "nekem a sors ennél sokkal többet juttatott :h elvet polgártársaim szive­ben. akik engem szivükbe zártak,épp ugy, mint ahogyan magam is már rég szi­vembe zártam ezt a várost. :' . De az öröm és meghatottság mellett kétség is colt el,mert az en nevem a szegedi díszpolgárok sorában olyan nevek mellé került, amelyelók el magát nem merheti. Megnyiigvást aboan a gondolatban keresek ,hogy ez a kitüntetés nemcsak nekem,az én mulandó és csekély személyemnek szól,ha­nem annak a kulturmunkának,melynek közkatonája vagyok,hogy evvel a.dísz­polgári oklevéllel a közgyűlés nem az én helyemet akarta megjelölni a . polgárok sorábahanem a kultúra és a tudomány helyét akarta megélőim á varos életében. . De azt a magas helyet,amelyet e varos a maga eleteben a kultur­munkának szánt,ezt a helyet" a város "már régen tettekkel jelölte ki. Mi­kor a világháború megfosztotta földjétől,vagyonától^ • tix fojtó határokkal vette körül és szinte elvette tőle a lélegzés lehetőséget, akkor ez a t varos a legnagyobb megpróbáltatás idején életét és biztonságát nem drótsövenyek­ben keres tg.hanem megnyitotta kapuit a tudás ,az uj igazságok pártatlan keresői előtt,amikor a legnagyobb áldozatok árán ha jlékot adott .az egye­temnek ,melyet mások elüldöztek. Ez a város Klebolsberg szavat kova tve, a kultúra békés fegyvereivel akarta helyét a nap alatt kivívni,lét jo­gosultságát a műveltség,az emberi tudás ápolásával és terjesztésével akar­ta bebizonyítani és ez a város most is,mindenek dacára el és virágzik kétezer ifjú diák vérével az ereiben* Boldog vagyok,ha munkám csak lós mértékben is' leró hattá a tudomány és"az egyetem háláját a város iránt" s hogy a véletlen ugy .akarta.hogy ép­pen az en szerény igyekezetem legyen ujabb példája annak,hogy a tudomány nemcsak babért terem,de hogy a ma "elvont eredményei ott állhatnak mar holnap a földmives mellett ^megkönnyítve neki verejtékes munkáját .hogy a. szellemi munka épp ugy nélkülözhetetlen téglája egy nemzet épül étének, mint " a földmives fáradozás a, hogy a hazáért dolgozni nem a jelszavak hangoztatásá­val,az ellentétek kiélezésével,de a békés, becsületes kezek munkában való összeforrása által lehet,hogy a hazaszeretet legmélyebb megnyilatkozása, ha az ember teljesiti kötelességét. Akik az én érdemeimet oly jóindulattal méltatták,leginkább azt emelték ki.hogy most először történt t hog/y igazán magyar ember kapta a Nobel-dijat. De ha nekem kellene a történtekről számot adni,én inkább azt emelném ki,hogy az én emlékezetem óta először történt,hogy egy város és--egy ország oly osztatlanul örült egy meg élő fia sikerének. Is eb­ben az örömben az én szegedi polgártársaim teljes sziwel osztóztak,ne­kem bearanyo zv a és megsokszorozva a boldogságot, /folyt .köv. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom