Napi Hírek, 1937. november/1

1937-11-07 [0405]

H ; . . Bl?Ln . • , • > ­„/ErdŐQsokonvai tudósítás J,IL.Eolytatás»/ . . Mayer János "nyugalmazott folomivelesugyi miniszter beszé­dében egyebek között ezeket mondta: - Nagyatádi Szabó István politikai téren tüneményes pályát futott be, szereplése pedig történelmi paAmét kapott. Az egyszerű gezda, földmives ember államférfi lett anélkül, hogy elvesztette volna talaját, a földet, a falut lába alól. Öntudatos politikai egyéniség volt, aki itt a csokonyai földek barázdáiban és erdőiben tanulta meg ezt, hogy rom­bolni, forradalmasítani a néplélek taplómén tüzes fáklyával - sokkal köny­nyebb, mint építeni és a vilagválság-^szülte bajokat, szenvedést, gyógyíta­ni, vagy orvosolni. Nagyatádi Szabd István az a ritka politikus, aki sen­kit sem támadott, felekezeti és társadalmi osztályharcot sohasem hirdetett, hanem programmját mindig s fennálló alkotmányos és törvényes rend kereté­ben igyekezett megvalósítani. Lelkének legmélyebb meggyőződéséé szilárdult hite az yolt, hogy o magyar falu népiét és hazáját legbecsületesebben ugy szolgálja, hc kiküszöböli az ellenteteket, orvosolja a sérelmeket és biz­tosítja a társadalmi összhangot, hogy a nemzet olkoto* erői szabadon kifej­lődhessenek. Külön ki kell emelni azt az erétwéfe, hogy még ekkor sem ra­gadtatta el magát, amikor a legnagyobb politikai hatalma volt s a magyar parlament majdnem háromnegyed része hozzá igazodott és szavát követte. - A iiépszerüsfget sohasem kereste, mégis népszerű volt. Va­lóságos Deák Ferenci észjárás, amely eszméit a maga istenadta zamatos nyel­vén hirdette, "'. szónoki készséggel védte. Megalkuvást nem ismerő harcot vivott a £alu népéért. Elévülhetetlen érdeme, hogy az elkerülhetetlen föld­reform minden nagyobb gazdasági megrázkódtatás nélkül zajlott le. Szabó István ősi magyar tölgy volt. Nagyatádi melléknevét és nemesi oklevelét a legnagyobb adományozó, maga a magyar nemzet állította ki. Nagyatádi Szabó István még nem győzött, de emiékenek kijár az a tisztelet, amely minden nagy eszme harcosát megilleti a kemény es bátor küzdelem után. - Munkásságát tehát nem zárhatja magába e kripta, mert szelleme a nemzet öröksége es ezt az örökséget nem szabad könnyelműen el­prédálni. Sokan szerették, sokan féltek tőle. Akik rajongtak érte, azok dolgozzanak barázdái nyomán^ akik gyűlölték, azok a magukbeszállás idején kérdezzék meg önmagukat, vájjon mi lett volna, ha nem Nagyatádi Szabó István, hanem egy iorradalmi néptribun lovagolt volna a perasztvágyak élén? -A mai emlékező ünnepben - ugy érzem - a legfontosabb ta­nulság, amit magunkkal kell vinni, az, hogy a magyar kisgazdatársadalom a nemzetnek az az őserőtől duzzadó tártaiya, amely a legnehezebb időben is nagyszerűen kiállótta a tüzpróbát és legmegbízhatóbbnak bizonyult. - Amikor & földmivestársadalom nevében köszönetet mondok Darányi Kálmán miniszterelnök urnák, az ország kiválóságainak, a megye fő­ispánjának és alispánjának, a törvényhatósági bizottságnak és mindazoknak a nemes adakozóknak, akik lehetővé tették, hogy Szabd Istvánnak emiéke ma­radandó legyen, ezt azzal a gondolattal teszem, hogy ez az erdőcsokonyai kripta a magyar kisgazda és földmives nép valóságos szent helye legyen, ahol önzetlen hazafiságot, politikai józanságot, iskolázottságot tanul, az ország ügyeit intézők pedig a népképviselet korszerű fejlesz,tése / és a köz érdekében ettől a kriptától nyerjenek erőt és útmutatást. /folyt.köv./

Next

/
Oldalképek
Tartalom