Napi Hírek, 1937. november/1
1937-11-06 [0405]
0 Vi/Vi (P r o d o m o! Szent-Györgyi Albert ma esti rádió-nyilatkozatááj . a t. Szerkesztőségek rendelkezésére bocsátji&f jKViCted'feMBt Szent-Györgyi Albert, a Nobel-díj magyar nyertese, szombaton este a Rádióban a Következőket mondotta: Kedves Hallgatóim! Néhány nap előtt megszólalt egy este csöndes szegedi lakásomon" a telefon és egy baráti hang jelentette Stockholmból, hogy az idei orvosi Nobel-díjat nemem adták. Néhány másod érccel később már Hőman Bálint miniszter ur üdvözölt. Ezután órákig nem tehetteorle kezemből a telefonkagylót. Bgész éjjel alig esett idő nyugovásra, Míg én a telefonkagylóval rezemben álltam,"meghitt barátaim csoportja vett körül, kint az'utcán pedig szeretett diákjaim gyülekeztek, hogy nekem az ének hangján hozzák"tudtomra, mennyire velem örülnek. Sőt az éjjel csendjében még a szegedi cigányok is előjöttek és szép zenéjük nem hagyott kétséget az iránt, hogy' szívből húzzák. Azóta a"táviratok és. üdvözlőlevelek mérhetetlen tömege áraszt el. Levélben és táviratban köszöntenek a legkisebbektől a legöregebbekig, a Lak..ner bácsi gyermekszinházának közönségétől, a falusi köröktol, az egyszerű munkástól "társadalmunk vezetőiig és vezető intézményéiig. Még a Főméltóságu Kormányzó Ur is a legmelegebb módon hozta tudomásomra, hogy ő is velem örül. Ugy érzem magamat, mintha a szeretetnek és a becsülésnek . ellenállhatatlan árja ragadott volna" magával, mintha"ez nem is az én Ünnepem lenne, hanem a mi magyar testvériségünk cssláai ünnepe. Tehetetlenül és tanácstalanul állok a jóindulatnak,"a szeretetnek és becsülésnek ilyen megnyilatkozásával szembem. Ha'én mindezekre a levelekre és táviratokra SZÍ vem-szeri nt akarnék válaszolni, akkor életemben már nem is jutna másra idő. De^künt az utcán is, amerre jártam, az embereken mindenütt az öröm ragyogását láttam és meggyőződhettem arról, hogy boldogságomat nemcsak azok osztják, akik engem üdvözöltök, hanem talán mindazok, akik magukat magyarnak nevezik és a lelkek mélyén még nagyon sok levél és távirat maradt mogiratlanul. • " "Ha a tudomány egy szerény, csendben dolgozó munkását t ilyen kitüntetés éri, az szinte érthetetlennek látszik,"mórt hissen kutatásaival nem tett többet, mint épen saját vágyait elégítette YJ „ Dmollott a ~ kutató nem a sikerben, nem"az ólért erodménybon gyönyörködik, hanem mindig csal: az uj, az ismeretlen igazságokat keresi" folyton ott borong fölötte az ismeretlennek a nyomasztó nagysága és az i smertnek'még nyomasztóbb csekélysége. Az ember a kutatásban sohasem állhat meg, mint jól befejezett munka után gyönyörködve a termésben, mert minden'ereamény csak egy további lépés kiindulása és ha munkájára visszatekint, mindig igyekezetének csekélységét és eredménytelenségét érzi": mert a nagy célhoz, atermészet" megismeréséhez képest mi nden'emberi igyekezet erötelen. A kutató mindig csak azt érzi, amit el szeretne érni, amit nem sikerült elérnie, látja" sikertelen kísérleteinek ás eredménytelen próbálkozásainak hosszú sorát, melyek között ssserényen húzódik meg" itt-ott egy-egy cöekély eredmény. • ,Igy azután az embernek egész hihetetlen, hogy ilyen tisztesség érje. ES az ember valahogy ugy 1 s van teremtve, hogy a mások öröme neki mindig több örömöt szerez, mint a magáé. így a Nobel-aljjal való' kitüntetésemnél is annak a nagy kitörő boldogságnak örültem legjobban, amit az én munkám másoknál:, okozott, annak az együttérzésnek és"raegbecsiilésne.. , amiben részem volt. A magyar testvériségnek ez a megnyilatkozása engem olyan boldoggá tesz. hogy emellett szinte 'eltörpül az az öröm, amelyét a magam kitüntetése felett érzek, amelyet megsokszorozott a mások öröme és ezért a legmélyebb őszinte halával gondolok mindenkire, szeretnék megölelni mindenk.it, aki érzéseimben osztozott,/Folyt.köv./