Napi Hírek, 1937. október/1

1937-10-11 [0403]

o Tő/L § A Maryar Távirati Iroda jelenti: Horthy Miklós kormányzó a haditengerészeti emlékmű felavatása alkalmából az osztrák és német tenger észküldöttségek tiszteletére adott estebéden a következő felköszöntőt mondótta : Kedve s Baj tár sak! Újra közel ed ik-immár huszadik-évforduló ja életünk ama legkeserűbb napiának, amelyen - a legfelsőbb parancsnak engedelmeskedve dicsőséges" lobogónkat" örökre bevonni voltunk kénytelenek. Oly sorscsapás sujto-fct le ezzel reánk, tenger észtisztekre , amelynél szörnyűbb embert még nem ért. Mert lobogónkkal együtt elvesztettük a tengert és^/tengerrel hivatásunkat, eletünk célját ós értelmét. A kétségbeesésnek abban a pillanatában - emberileg érthetően - sok bajtársunkon a jövőért való aggódás vált úrrá. így egy világtörténós keretében eleinte az egyéni sorskérdés lépett előtérbe és elnémultak mindazok a vádoló kérdések, amelyeket oly sokan közülünk - a történések okát kutatva - a sorshoz intéztek. Minden hajós előtt egy ködös kérdés lebegett: "Hová?" , mindegyik azt a kikötőt te resté, amelyben biztos révbe juthat és nyugodtan norgpnyt vethet. ügyet\lenegy sem zúzódott szót közülük az élet zátonyains ez nem volt csoda, hanem inkább bizonysága mindegyikük értékének, A mi tengerésztisztjeink és egyéb haditengerészszemelyzetünk kiképzésének sokoldalúsága számos életlehetőséget nyitott meg előttük , amelyeknek keretében - gyakorlati tapasztalataik és megszokott kötelessegteljeátés'dk folytán - kivétel nélkül helytállottak. De miként a tengerész vihar elmulta titán a biztos kikötőben újra átéli képzeleteién a legsúlyosabb pillanatokat, ugy bizonyára - az ujraalkotott életformák biztonságá/ban ás nyugalmában is - újra JS újra visszatértek gondolataink az oly fájdalmasan elszakitotttmulthoz . Az idő meggyógvit minden sebet és végre beállott az a gyógyulás, amelv az elveszett mult iránti kie légije t le n vágyakozást örökértékü kincsévé változtatta olyan emlékeknek, amelyeknél magasztosabbakat emberi lény csak nagyritkán gyűjthet ott. árs azáltal bizonyos mértékben minden egyéni sors is elnyerte jutalmát milyen érzett fájdalmáért s a szivek ismét visszanyerték nyugalmukatj S jól is van ez igy, mert'ezekben a mozgalmas időkben mindannyiunknak előre kell tekintenünk. _} fyfih A világháború árnyéka még mindig megfekszi a világot. Szerencsétlensége volt világrészünknek, hogy a nenóz.fele lőssegte ljes, nagy feladatot, amelyét 1919-ben Parisban meg kellett oldani, emberi gvarlóságból - minden tárgyilagosan és igazságosan gondolkodó ember nézete szerint - rosszul oldották meg. eltekintve a szerencsétlen békehatározmányoktol, az én érzésem szerint ^urópa, Amerika_ és Ázsia részére külön-külön népszövetséget kellett volna létesíteni s mindhárom részére'a világkérdések tárgyalására egy fórumot alkotni Genfben ,_Az ázsiai és amerikai államok Konferenciám Hem vehet részt Európa, üllentm ondásnak hangzik az is, hogy Haiti tagja a népszövetségnek, az B'gyesűlt Államok nem és tagjai apró európai államok, a nemet biroaalom es gyakorlatilag Olaszor szág pedig-nemi /Folyt .köv./