Napi Hírek, 1937. október/1

1937-10-10 [0403]

/ A Haditengerészeti Emlékmű felavatása. 7. folyt./ H/K Kőnek altengernagy nagy tapssal és tetszéssel'fog adott beszéde után vitáz Somogyváry Gyula lepett az emelvényre tiszti vitézi disz ruhában s elszavalta erre'az alkalomra irt ódáját, amelyet a haditengerészet kürt-jelei kisértek. Egymásután hangzott el a szavalat közben a"vigyázz , az "ébresztő", a "sorakozó", a "kifutá ", az "ütközetriad", a "tüzelés" és az "imához kürtjeié, amit a volt haditengerészek közül sokan könnyezve hallgattak. Vitéz Somogyváry Gyula megrázó erővel*szavalta el ódáját s a tizezsekre menő tömeg lelkesen megtapsolta. . Vitéz Sónyi Hugó gyalogsági tábornok, a honvéd ság főparancsnoka ment ezután az emelvényre, ás a honvédség nevében a következő beszédet mondotta: Főméltóságu Kormányzó Ur! Királyi Fenségek! ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Kszekció A volt haditengerészet dicsőséges tetteinek és a magyar hősi halottak emlékének e kőbe fa rágott oszlopánál: meghatott lélekkel hajtői;, meg^a m.kir. honvédség elismerésének, hálás emlékezésének kegyeleti zászlaját. Ebben az emlékoszlopban itt marad, itt él közöttünk az ő kötelességtudásuk, hűségük és az életet is feláldozó hősiességük. Nagy, szép és erős jellem tündöklik férfi homlokukról. Küzdelmek közt, a nagy kötelességek utján szerezték azt. Ez az erkölcsi erő többet ér minden harceszköznél.Ez őrködik a kötelesség bástyáin, virraszt a sötétben, tür és viseli a hideget, éhséget és meleget. Üz lenditi a tömegerőket. Ezeknek az erkölcsi erőknek, ennek a tündöklő katonaszellemnek köszönhette a volt haditengerészet dicsőséges harcait, bámulatos eredményeit, melyeket a többszörös túlerővel szemben is kivívott. Ezt a fenséges szellemet hagyták ők örökségül nekünk. Ü volt ne, di tengerészet e nemes hagyományait a magyar fegyveres erő részei közül elsősorban a m.kir. folyamőrség hivatott megőrizni, ő ugyanis a Duna-floti 11a leszármazottja. De az örökségért jelentkeznek a m.kir. honvédség többi részei is, a vér ás kegyelet jogán. amikor tehát emlékezünk a volt haditengerészetről és dicső tetteiről, láncot készítünk, mely a kékruhás hősök lelkével összeköt minket és a jövő nemzedéket. Nagy költőnk szerint ez a lánc csak akkor szakadhat el, midőn a szeretet, barátság, hűség, nagy dolgok és hős teljesítmények iránt kialszik az érzék, amikor az erkölcsi erények elstilyIyednek, mert elsüllyed maga a lélek is. De akkor ám ott hősÖK többé nem teremnek, egy nemzet süllyed a sírjába. Apoli'uk tehát az emléküket a nemzeti élet összes mespyéin. Családban, iskolában, laktanyában és munkahelyen egyaránt. Emlékük idézésénél és megőrzésénél ébredjen fel bennünk a haditengerészet lelke és összes hőseink katona szelleme, amelyet Kölcsey minden magyar számára emigyen ira meg: "Mindent, amit élted folyta alatt arcod izzadásáaai gyűjtöttél; mindent, amit lángoló szerelemmel fűztél magadhoz: javaidat, kincseidet, házad népét és saját életedet, naponkint és pillanatonkint fel kell áldoznod." A Hazáért. * Ha ezt a nemes felfogást a nemzet apraja-nagyja megőrzi, nemzedékről-nemzedékre átadja, akkor az Adria hősei nem haltak meg hiába. Amikor a m.kir. honvédség ezt az emlékművet őrizetébe veszi, szivbol kívánom, legyen a hősök erénye a mi kincsünk, a mi nagy örökségünk.