Napi Hírek, 1937. március/2

1937-03-16 [0390]

0 Ke/Ke § Az alábbiakban adjuk Hóman Bálint vallás- és közok­tatásügyi miniszter Hubay Jenő ravatalánál mondott gyászbeszédét: Ősidők szokása a halottak torlása, távozó öregek elbú­csúztatása, elköltöző lelkük kiengesztelése, emlékezetüknek, földi tetteiknek a felidézése. Ennek az ősi szokásnak hódolva gyűltünk ma is egybe a szorgalmas munkás és erkölcsös polgár, az avatott mester és hivatott művész, régi szóval élve egy nagyságos ember búcsúztatására. Elfog ód ott sziv vei elmélkedünk ravatalánál távozásán. Mélységes bánattal gond ólunk'nemzedékeket oktató szavának és hegedűje lélek­üditő hangjának elnémulására: Égő fájdalmat érzünk a művelődésünket ért súlyos vesztesé^ felett gondolkozva. Hubay Jenő ravatalánál lelkűnkön_mégsem^tud teljesen erőt venni a gyász és kesergés hangulat*. Elete beteljesedésének, vállalt hivatása tökéletes betöltésének, életmunkája bevégzettségének meg­nyugtató tudata, halálát is túlélő nagy emberi és szellemi értékeinek isme­rete enyhíti fájdalmunk élességét; megnyugvásra int bennünket. Hubay Jenő 70 ev előtt mint csodagyermek aratta első sikerét a hangversenydobogón. A legnagyobb mesterek - Liszt Ferenc, Joachim, Vieuxtemps - csiszolták tehetségét, fejlesztették művészi érzékét. Hatvan év előtt egy párisi hangversenyteremből indult hegedűjével a világ meghódítására á alig ot év multán már egész "labérerdő kísértő Brüsszelbe, a világ egyik legelőkelőbb zenepedagógiai katedráiára. Ujabb lustrum multán nemzete nívó szavára hazajött s akkor még bölcsőjében elő Zeneakadémiánknak apja halálá­val árván maradt tanszékét foglalta el. Félszázadon át^ volt szakadatlanul ez intézet tanára ? a második negyedszázadban mesteriskolái tanár és az utolsó tizenöt évben igazgató; majd főigazgató. Tanári és igazgatói működésének eredménye világhíres tanítványok hosszú sora s az ő munkájával és sürgetésére főiskolai rangra emelkedett intézet magas színvonala* Művészi alkotásaival ötödfél évtized óta állandó vendége, ünnepelt szerzője és egyszersmind hü ba­rátja, nemes pártfogója volt Opera hazunknak. Müvésztarsadalmunk és zenei köz­életünk Vezetoegyénisegeként szervező munkájával országszerte úttörője, ter­jesztője, fejlesztője volt a magyar zenekultúrának. Egyéniségében csodálatos harmóniában egyesült az alko­tóművész, az előadóművész, a zenepedagógus és a müvészpolitikus személye. Alkotóművészként eletében a magyar zene klasszikusai közé emelkedett. Elő­adóművészként utolérhetetlen tolmácsa és értelmezője halhatatlan alkotások­nak, érette a világ legnagyobbjai között ünnepelték. Zenepedagógusként töké­letes nevelő- és tanítómester volt: mester a tehetségek felismerésében és ki­választásában, mester azok kiképzésében és - ami a nagy tanárok jellemzője ­mester tanítványainak támogatásában is. Kulturpolitikusként nagy eszmék ter­jesztője és uj intézmények szervezője, a magyar zenei művelődés első aposto­lai közé tartozott. Munkás polgárként a kötelességtudás és fáradhatatlan buzgalom példaképe, emberként családjának, nemzetének, hivatásának hűséges szolgája volt. Hubay Jenő a kiválasztott elmék magas hivatástudatával, jeles művészek alkotóerejével, nagy tanítómesterek nevelőosztönével, a cél­tudatos kulturpolit ; kus agilitásával és szervezőképességével, az erkölcsös polgár kötelességtudásával, magyarsága önérzetével s a családi érzés benső melegségével hirdette és osztotta a műveltséget, gyarapította a magyar kul­túrát. Késő öregkoráig megőrzött páratlan mozgékonyságával és munkakedvével tört folyton nagyobb es nagy obi a élők felé s még élete utolsó pillanatában is ' testamentumi komolysággal csúcsteljesítményekre ösztönözte a magyar művészeket. /Folytatása követkesik/ t^, j£

Next

/
Oldalképek
Tartalom