Napi Hírek, 1937. február/2

1937-02-17 [0388]

Bo K/K Athén, február 17, /Magyar Távirati Iroda/ A Balkán-szövetség külügyminisztereinek értekezlete eddigi során majdnem kizárólagosan a jugoszláv-bolgár egyezményt tárgyalták. Először Sztojadinofciss jugoszláv Miniszterelnök és külügyminiszter fejtette ki a jugoszláv álláspontot, amely nagyjából a következőképpen jellemezhető: Jugoszlávia nem kivan megállani a Balkán-szövetségnél, hanem elgondolásainak és ismételten hangoztatott béke szándékának megfelelően tovább akarja épiteni a Balkán politikai helyzetét, még ha tervei révén néha összeütközésbe is kerül a már meglévő egyezmények betűjével. Nehézségek azonban csak elméletileg lehetnek, mivel az a szellem, amelyben Jugoszlávia politikáját folytatja, eleve kizá^aminden összeütközés és ellentét.. lehetőségét. A jelen esetben tehát Jugoszlávia a jugoszláv-bolgár barátsági szerződést nem is ugy tekinti, mint a Balkán—egjue^uaény mellé rendelt szerződést, hanem mint «»suosszerződésti amelynek pozitiv határozatai fölötte állnal$más szerző* -öésekből folyható nehézségeknek. A jugoszláv állásponttal szemben a többi Balkán-állam, nevezetesen Görögország és Románia részéről bizonyos nehézségek^merültek fel. Görögországban a jugoszláv-bolgár egyezményt nyugtalansággal fogadták,^mivel attól tartanak, hogy a távolabbi jövőben a szláv blokk az Egei-tengeri kijáróra nehezedik. Ennek ellensúlyozására ugyan Görögország Törökországra, mint természetes szövetségesre támaszkodhatik, Rüstü Arasz török külügyminiszter azonban pillanatnyilag nem látszik osztani a görög félelmet s tekintélyéhek súlyával határozottan támogatja az uj balkáni alakulatot. Mataxas hétfő esti, a jugoszlávbolgár egyezményt elismerő szavait azzal mag/arázzák, hogy Sztojaöinovics megfelelően megnyugtatta az értekezletet az uj szláv-antant békés szándékairól i, Igy tehát Görögország, a balkáni status quo szükségességének hangoztatásával, formálisan elfogadta a jugoszláv magyarázatot, de bizonyos Olaszországhoz való egyidejű közeledéssel igyekszik majd ellensúlyozni Jugoszlávia ujirányu tájékozódását. Nagyobbaknak látssanak a Románia részérőlfelmerült nehézségek. Románia azt hangoztatja, hogy minűaddig, mig az egyes tagállamok nem térnek le a Balkán-szövetség hagyományos külpolitikai irányáról, addig a bolgár-jugoszláv egyezmény román szempontból teljesen közömbös. Minthogy azonban a Sztojadinoüics által képviselt jugoszláv külpolitika^elvitathatatlanul bizonyos uj elemeket, mondhatni független^ irányt tartalmaz, azért nem lehetetlen, hogy a hagyományos francia barátságról Romániának át kell majd térnie a francia-angol együttműködés s később az angol politika alapjára. A külpolitikai érdekellentétek, ha nem is bevallottan, de mégis nyilvánvalóak és ha Románia a másik három tagállammal szemben nem kivan nyilt ellenzékben maradnia, akkor kénytelen lesz maga is az angol politika vezető szerepének elismerésével az Olaszországhoz való további közeledést keresni. Mindezek után az várható, hogy a holnap megjelenő hivatalos közlemény valamennyi tagállam nevében szentesiti a január 4-ij, jugoszláv-holgár barátsági szerződést, dela formális összhang mögött I ™JJ meíyik tényleges érdek győz majd, azt csak a jövő mutatja meg. A jugoszláv álláspont győzelme esetén a többi tagállamnak nemcsak Olaszországhoz, han^m Bulgáriához való közeledése is várható, ha azonban nem sikorll a7 érdekeket megfelelő összhangba hozni, akkor az értekezlet utan az eddigi " SííSíSrIl3SSl5l- várható. A további fejleményekben természetesen d'áit'ó szerepe lesz az általános európai politika alakulásának, azonban éDoen erre való tekintettel valószínű, hogy a Balkán-szövetség politikáiéban a közel jövőben nem történik nagyobb változás.