Napi Hírek, 1936. november/2
1936-11-20 [0382]
A Magyar Távirtti Iroda jelenti: Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbizott iparügyi miniszter csütörtökön délután DalnokiKováts Gyula és Hallá Aurél kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériumi államtitkárok, valamint Kádas Károly miniszteri tanácsos társaságában a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium tanácstermében fogadta a sajtó képviselőit s részletesen ismertette•előttük a kereskedelem- és közle T kedésúgyi minisztérium munkaprogrammját. k miniszter bejelentette, hogy egyelőre csak a kereskedelem és a közlekedésügy kérdéseivel kivan foglalkozni, az idegenforgalom munkaprogrammját mas alkalommal kivánia ismertetni^ amikor majd részletesen kitér a jövőévi párisi világkiállításon szereplő magyar yc\*: \jikiállitáa előkészületeire is. k miniszter bevezetőül a szabad kereskedelem kérdésével foglalkozott. Rámutatott arra, hogy a szabad kereskedelem, amely a mult században és a mostani század elején tobbé-kevésbbé az egész világon érvényesült, csak egyik megnyilvánulási alapja volt a kereskedelemnek, k szabad kereskedelem teljes mértékben tulajdonképpen csak Angliában érvényesült, mert Angliának nagy érdekei fűződtek ahhoz, hogy termeivényeit külföldön elhelyezze, másrészt olcsón jusson nyersanyaghoz és élelmiszerekhez, a többi állam azonban nem tudott teljesen szabad-kereskedelemre berendezkedni ás fokozatosan védővámcs rendszerre tért át. A háború utam lényegesen megváltozott a helyzet, a politikai bizonytalanság és az egyes államok között kialakult bizalmatlanság mellett a szabad kereskedelem sem tudta magát fenntartani. A szabad kekked elemtől való eltérés azonban nem jelent szükségképpen visszaesést, mert más vonatkozásban, különösen műszaki téren nagy fejlődésen ment át a gazdasági élet. Ilyen fejlődés jelei például a munkamenetek racionalizálása, az anyagok különböző felhasználási módja, az anyagok használhatóságának kiterjesztése, bizonyos anyagoknak más anyagokkal való" pótlása. A politikai viszonyok javulása fél kétségtelenül bizonyos gazdasági összemüködés is kifejlődik majd az egyes nemzetek között, de hogy ennek^mértéke elérje majd,megint s habcru előtti szabadságot, a.zt nem lehet megjósolni. Annyi bizonyos, hogy a munka frontján, a munkaidő és a munkabér kérdésében belátható időkig erős állami beavatkozásra lesz szükség. Ha ebből a szempontból nézzük, hogy mi a magyar kereskedelempolitika feladata, akkor nem tehetjük magunkéva azt a javaslatot, hogy a kis nemzetek kezdjék meg a szabad forgalomra való áttérést. Minden gazdasági rendszernek melyebbre ható változása bizonyos gazdasági erőtartalékokat feltételez s ezen a téren a kis nemzetek, tehát Magyarorszag"sem" hasonlíthatok össze a hatalmas nemzetekkel. Nekünk az a feladatunk, hogy' a politikai és gazdasági viszonyok folytán ránk kényszerült korlátozások közepette igyekezzünk biztositani társadalmi berendekkedésünk fejlődését s a gazdasági életbe való kényszerű belenyúlást az eg^én érdekeinek lehető legkisebb serelmével, a meglevő érdekek méltányos szemelőtt tartásával igyekezzünk végrehajtani.