Napi Hírek, 1936. szeptember/2

1936-09-23 [0378]

London, szeptember 23. Charles Roöen Buxton ismert Írd. politikus, volt munkáspárti képviselő n

Az egyetlen háborunelküli megoldás" /The ilternative To War/ cimü ui müvében meggyőzően kimutatja, hogy a békét csak a statusquo megváltoztatásával lehet megmenteni. | keserű tapasztalatok -irja Buxtoneloszlatták azt a veszedelmet tévhitet, mintha az 1919.-i párisi "béke"szerződések a világ gazdasági értékeinek és boldogulási lehetőségeinek helyes és^maradandó elosztását nyújtót .ák volna és mintha a népszövetség renoeltetése a statusquo fenntartása lenne. A biztonság épü_ete, amelynek alapja a népszövetség, a francia katonai túlsúly és Németország tehetetlensége volt, a nincstelen országok elégedetlenségének súlya alatt szétporladt* Ahhoz, hogy a békét az elégedetlen országok fékentartásával mentsük meg, megsemmásitő túlerővel rendelkező szövetséget kellene szervezni, amely -ha egyáltalán létrejöhetne - csak rövid élet© lehet. Ennél fogva nem a biztonság megszervezésére, hanem a ,békés változások lehetőségére kell a figyelmet fordítani. Áz igazi bölcseség a közmondás szerint azt tanácsolja, vizsgáljuk-meg hogy ,f

hoi szorít a bakancs" és enyhitsük a fájdalmakat. A háborítnélküli megoldás megértést, rokonszenvet, a szenved" emberiség közös óröekei iránti érzést ós azt k.vetéli, hogy vegyük komolyaa azt az elégedetlenséget, amely oly súlyosan gyötör egyes népeket. A világ legsürgősebb szükséglete a statusquo megváltoztatása, nem Pedig megrögzítése• A békemddositás csiráit tartalmazza a népszövetségi alapokmány is, foként a 23..19. és 11. szakaszok, amelyek érvényesítése uj életre keltené a népszövetséget is. A nincstelen országok a népszövetséget a jóllakott hatalmak eszközének tekintik, amelynek célja az igazságtalan etatusquo fenntartása, (yem várnak orvoslást a döntő bíróságtól, ameljtnok pártatlanságában nem bíznak és amig követő lé soiket nem hallgatják meg, addig állandó háborús félelemben tarthatják a világot. A bék.: szo r zod és a ket ma már mindenütt elítélik, Angliában pedig egyetlen védőjük sem maradt. Mcsszmenő módositások nélkül elijárithatatlan lesz a háború a közöl jövőben. Nem állná;: fenn az a szerződés, amely nem számol a változások szükségével, szerződések tisztoletb. ntartásának az alapja az, hogy igazságosak legyenek ós általános megelégedéssel találkozzanak. Az olyan elrendezést, amelynek igazságtalanságait az imberok mii iói türhetatlennek tartják, nem monthetik meg a Legbonyolultabb szerződések és biztosítékok sím. A szerződések vezéreszméjének annak az őszinte és páratlan törekvésnek kell lennie, hogy az gész világ szükségletét kielégítsék. Semmiféle statusquo n^m lehet Örokkétartd és nincs is arra szükség, hanom nemzetközi törvényhozásra van szükség, amely a jogrendet az idők változott követelményedhez alkalmazza. Azoknak, aki a statusquo előnyeit élvezik, be kell látniok, hogy a statusquo erőszakon, vagy történelmi vél/etlenen alapul, nem pedig az emberiség szükségletein. ,;z a nemzet, amely ragaszkodik szerencsés helyzeténez. épugy elitelendő, mint a nincstelenek, amelyek szembeszállnak a stausquovai.izÓK tesznek rossz szolgálatot hazájuknak, akik a staüsquot mag akarják rögzíteni, nem pedig a békés módosítás hivai. Mindent elseprő változások közelednek ellenállhatatlan erővel, mindenütt irtózatos robbanó anyag-tömegek gyűlnek fel, a bölcseség azt tanácsolja, előzzük meg a robbanást, amig még lehet. Buxton nemzetközi értekezlet összehívása t sürgeti, ahol a nemzetek fenntartás nélkül tárgyalhatnának a békemődositás valamennyi kérdéséről és egymás szükségleteiről és töfckvéseir61. A jellakott hatalmak jelentsék ki, hogy a kevésbe szerencsés országok nehézségei rokonszenves meghallgatást igényelnek. A szerencsés országoknak nem szabad kiváltságos helyzo uüket szentnek és sérthetetlennek tartani és előre meg kell hajolniok a nemzetközi döntés előtt, Ai a kijelentés, hogy "megértjük bajaitokat és amennyire tőlünk telik segíteni akarunk rajtatok" többet érne a legkörmönföntab b biztonsági rendszernél, A könyv hosszasan fejtegeti, hogy Anglia a gyarmati nyersanyagforrások elosztásával járulhatna hozzá a békés változáshoz és lolkeson üdvözli azt a beszedőt, amelyben Sir Sámuel Hoare 1935 szeptemberében a nép*. szövetség előtt az angol kormány hasonló készségét hangoztatta.