Napi Hírek, 1936. augusztus/2

1936-08-20 [0376]

/Héman rádiéelőadásának fa. folytatása/ De nem gondolt hűbéri viszonyra maga III, Otté osászár sem, aki teljesen távol állt Nagy Károly és Nagy Otté német imperializmusának gondolavviligáiéi. Sőt örömmel üdvözölte a német egyháztól teljesen független magyar egyház megalapítását'. Mikor pedig második utédjánaK, a frank Konrádnak őszébe jutott Magyarország megtámadása és királya hűbéres hédoiatának kierőszako]asa> István király győzelmes kardja nemcsak a magyar király jogainak és szuverenitásának tiszteletére tanította meg, hanem birodalma keleti tartományának ha tárvioékéről is lemondani kény szeri tet te . A harmadik nagy problémát, a politikai egység és a monarchikus államforma kérdését István a keresztény királyság megalapításával mindjárt uralkodása kezdetén eldöntötte. Az uralom áliandőságát pedig a királyság gazdasági alapjainak megteremtésével és hatalmi szervezetének kiépité sevel biztosítót ta. Évtizedeken át tárté törvényhozói szervező, országrendező munkája során István király nem egy idegen eszmét és intézményt, nem agy nyugati földön bevált szervezetet ültetett át magyar talajba, de a régiből csak azt pusztította el, ami már korhadt, időszerűtlen volt és összeomlással fenyegetett. A feilődésreképes, életerős magyar intézményeket, a magyar élet jélbevált ősi formáit megkímélte. Magyar szellemet

t

vitt az uj intézményekbe, serkente idegen kovászt a regiekbe, hogy egymásmellett és majdan egymásbafolvadva működhessenek az uj magyar ^

e

íl?,

a

^

s megalapozásában. Alapját vetette annak a sajátosan magyar jogfejlődésnek, amelynek legjellemzőbb, mert legmagyarabb terrréke a szent király idegen mintára megszervezett magángazdaságából a magyar nemzet önkormányzatának erős magyar szellemű Varává lett vármegye/"' legnagyobb alkotása a keresztény királysággal testet öltött s változó* formák között bár, de mindmáig folyamatosan ele magyar nemzetálla m, legszebb és legkifejezőbb jelképe Szent Istvánnak a magyar nemzettest szimbólumává lett koronája; az egész nemzet tiszteletének központ jában állé magyar szentkorona. Alapját vetette Istvá>n annak az uj magyar kulturfejlődésnek is, Helynek jellemző vonása a fajilag determinált magyar őskultura érté-_ kes elemeinek harmonikus egybeolvadása a nyugatról kölcsönzött művelődési elemekkel; alasát vetette á keresztény magyar nemzeti művelődésnek. István király szigorúan büntette a katolikus hittel és keresztény erkölccsel ellentétes szokásokat, de nem üldözte a fajiságban és ősi életformákban gyökerező népszokásokat; a halotti tort, az ősök vallásos tiszteletét^ a pogány áldozati lakomabél fejlődött áldomást, a lakodalmas és más népi szertartásokat s ha a maga egyházi műveltségével nem is értékelte nagyra; nem üldözte és irtotta - mint a tudatlanok szemére vetik - a magyar szellem esi termékeit, a mondákat, népénekeket, meséket sem. A^regi szokások a kereszténységhez médosult alakban, szelídült formában éltek tovább, az esek tetteiről és csodás eseményekről regélő énekek és mesék továbbra is szájról szájra szálltak a kereszténnyé lett magyarok ajkán, aminthogy s magyar társadalmi ás gazdasági élet alapjáum szolgálé ősi

>

vérségi szarvezet és nemzetségi szokásjog is sértetlenül került ki a régi és uj államrend küzdelméből. Előbb a királyi népeket egybefoglald uj társadalmi szervezet és királyi jog mellett továbbélve, majd azzal teljesen egybeolvadva, érték meg a IIII-XIV. századi nagy társadalmi átalakulást. A 1. század három nagy nemzetpolitikai problémájának Nyugat és a kereszténység, a nemzeti függetlenség és állami szuverenitás, a monarchia és politikai egység irányában történt megoldásával Szent István megoldotta a hozzájuk kapcsolódé negyedik és legfőbb problémát is: a magyar fajiságban gyökerező sajátos magyar népegyeniség tartós fennmaradásának, a magyar nemzet európai elhelyezkedésének nagy kérdését. /Folytatása következik/