Napi Hírek, 1935. december/1
1935-12-08 [0359]
íme. Magyar Testvéreim, egy mondatban kifejezve, ez volt a kormányzat munkája a mögöttünk álló tiz hónap alatt: bizva a nemzet történelmi igazságában és népünk kiapadhatatlan morális erejében ; _ enyhítette a mindennapi élet keserves gondjait, megoldotta a ma legsürgősebb teendőit ós céltudatos tervszerűséggel kés ütötte elő a jö.vendő kibontakozás gyakorlati útját ós eszközeit. /Éljenzés és taps./ Ezt a muniát végezte a Gömbös kormány három esztendő során, de különösen az alatt a nyolc hónap alatt, amely az uj parlament összeülóse óta eltelt, azért különös ezóta, mert hisz a kormányelnök,—mint azt ogy izben e helyen kifejtettem, csak a választások óta ur a saját politikai portáján, addig csak amolyan "intőző-féle" volt ezen a nortáríj akit az igazi "tulajdonos" - az összes magyar politikai mezők, ordoXós legelők korlátlen hatalmú "gazdája" egy évtizeden keresztül - csak aedig türt volna a helyén, nik neki magának ismét kedve kerekedik az "önálló politikai gazdálkodáshoz" s aki titokban már meg is irta a felmondólevelet, csak éppen az intéző megélőié néhány lélegzetvétellel. /Nagy derültség, éljenzés./ c Ennek az uj parlamentnek, igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, amely nyolc hónappal ezelőtt az akkori tisztázatlan belső politikai helyzet korrekt es alkotmányos eldöntéseként megszületett, nemcsak az a históriai jelentősége a magyar politika törtenetében, nogy egy impozáns kormányzati többséget adott az országnak, hogy ellenzékbe -törpe ellenzékbe - szoritotta a haladó konzervatív nemzeti irány minden nyilt és titkos ellenfelét, hogy uj és friss közéleti erőkkel gazdagította a magyar törvényhozást, hogy megadta az alkotmányos lehetőséget egy nagyvonalú reformpolitika inaugurálására s hogj világnézeti alapra - azonos világnézeti alapra - helyezte a kormány mögött álló politikai erőket, de az is, hogy végkép likvidálta a magyar politikából azt a lejárt es kiélt politikai eszmét, amely 1867 óta szinte egyeduralkodó planéta volt a magyar közélet égboltozatán: a liberalizmus eszméjét és a liberális politikát. /Lelkes éljenzés és taps/ Nem akarok azok közé a politikusok közé tartozni, akik a saját politikai eszmeviláguk jelentőségét, belső értékeit s uralomravaió elhivatottságát más korok és idők politikai eszmevilága jelentéségének és eredményeinek a leértékelése utján akarják plauzibilisebbé tenni - s ón ehhez az irányelvhez móg a liberalizmussal szemben is ragozskodom - noha az elmúlt évtizedek gz " elerőtlenedett és kifakult politikai vezető gondolatának nálunk megmaradt utolsó mohikánjai nem igen gyakorolják ezt a toleranciát a mi győzelmesen előretörő uj politikai eszmevilágunkkal szemben. Nem becsmérelek, nem "leértékelek" nem . gúnyolódom tehát, amikor az európai ós a Világesemények szemünk előtt kiala ulo tényeire támaszkodva konstatálom, hogy a liberalizmus, amely a maga időjében valóban történelmi jelentőségű munkát végzett az ember testenek-lelkének felszabadítása körül s maradandó értékű alkotásokkal gazdagította a civilizációt, később már nem, ős napjainkban legkev5<y ; sem^tudja többé betölteni azt a hivatást, hogy a népek ós nemzetek ^rányitó es társadalomszervező ereje legyen - s mint Goethe hiias bűvészinasa •& összeroskadt a saját maga által felszabadított politikai, társadafoi és gazdasági arok túlkapásainak súlyos terhe alatti /Ügyvan! Általános Kelyeslos./ i magyarországi liberalizmusnak, - amely egyébként sohasem volt liberalizmus a szo nyugat európai értelmében, mert egész pályafutása alatt nélkülözte a nyugateuropai szabadelvűs égnek legfontosabb sajátságát: a tlszta,népi erőkre való támaszkodást - még két súlyos mulasztása volt, amely mulasztás végzete-sé vált a liberalizmus ..magyarországi pályafutása baiiy de - sajnos - egyben tragédiája is lett a magyar nemzetnek s ez az, hogy ^megfeledkezett a dolgozó magyar nép szociális érdekeinek védelméről és végzetesen elhanyagolta, sót egyenesen kitaszítottá tette a magyar nemzeti erők ősforrását, a milliós paraszt és földmivestömegeket. /Ugyvan! Ugy van!/ /Folytatása következik/ 0 Y/Y
