Napi Hírek, 1935. december/1
1935-12-01 [0359]
/Gömbös-beszéd '.1. ^Í^ÍJJXA) A magyar rádió elmúlt tiz esztendeje is azért volt fölötte hasznos és eredményes ^ mert a gondos s igazán kiváló tochnikai vezetés" mellett a szellemi irányítás munkáját az a gyökeréig magyar és izig-vérig nemzeti lélok hatotta át', amely Kormányzó Urunkat is minden tettében és gondolatában vezérli s amely felülről, Budavárából kisugározva a magyar szellem őseredeti sugallatával termékenyíti meg a magyar élet minden megnyilvánulását. A rádió a kultúra terjesztésének, a tömegek nevelésének és befolyásolásának soha nem álmodott lehető ségoit tárja fel. Az elektromos hullám előtt nincs akadály, nincs határ. Könnyedén szárnyal át hegyokoir és tendereken, hogy a haza nyelvén megszólalva mindazoknak a szivet megdobogtassa, akiknek ereiben az ősi magyar vér kering. A" rádió megmarkolja a magyar szivét, él ja: az a Világ akármelyik zugabán, fülébe lopia,az ezeréves magyar föld üzenetét, folyóinak suttogását, erdeinek zúgását. Az édes magyar sző: nyomán feledhetetlen omlékok kelnek életre: a végtelen magyar Alföld, a Hortobágy délibábja, a Dunántúl szelíd dombjai, a Balaton tündéri szinjátékawminden ami magyar! /es A hazájától ciszakadt magyar lelke előtt f í&hullámzik a gabona arany, tengőre, orrába csap mezőink nyári illata, eszébe jut az a keserves és mégis csodalatos mult ? amelyet ezer esztendő'alatt végigjárt a magyar. Nasy Királyaink és önfeláldozó szabadsághőseink, dicsőségünk és olcsottséannyiszor el tömöttek és mindig feltámadt és mindig fel is fog támadni, mindezt jelenti, hirdeti, toricszti, tanítja ,és a világ lelkiismerete elé idézi a magyar rádió egyre erősbödő hangja* Van világhíres irodalmunk, zenénk, képzőművészetünk és tudományunk* Nemcsak fegyverrel a kezünkben vitézkedtünk a népek vándorútiának harcmezéin, do műveltük a béke termékeny talaját is, amelyen felviragzik a művészet és gyarapszik a tudomány. ' Minak említsek novekot, hiszen a magyar rádió nagy kulturmunkája' során újból és újból emlékezetbe idézi nagyjainkat és szorgosan őrködik, hogy nemzetünk hatalmas szívverését meghallja a világ. Maroknyi nép va.gyu.nk, de beírtuk nevünket a történelembe s nemcsak azok a lapok fényesek, ahol "fegyvert s vitézt" én ekeinek j, de azok is, amelyeket a " haladás és a szellem békességes vitézei: a művészek és tudósok irtak tele alkotásaik halhatatlan emlékeivel. Az utódok a nagy ősökhöz csak akkor lehetnek méltóak, ha áldozatkészségbon" versenyre kelnek veiül 1 :, sőt felülmúlni igyekeznek őket. Egy nagy múlttal biró nép tagja lenni nemcsak örömet, büszkeséget és kitünto, tést iclcnt, de súlyos kötelességet is, különösen akkor, ha ez a nagymultu nemzet a kis népek sorába tartozik és pillanatnyilag nem a napos oldalát járja a sors ctfszágutjának. Mi, mc/Jlo'és küzködő magyarok ezerszeresen érezzük ennek" a kötolességnek a súlyát. Annál is inkább, mert hiszen eleinktől n^yobb örökséget vetünk át, mint amekkorát - önhibánkból vagy önhibánkon kívül utódainknak átadhatunk. Erről egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk s ez kell, hogy irányítsa minden tettünket, minden lépésünket. " ~ jíbből a felismerésből következik a nemzet egységére való aéltudatos törokvésemj mert szent meggyőződésem, hogy csak a nagy célokban "' ogyetértő magyar nép s a nagy csololcvéscknoKogysegosen nekifeszülő magyar energiák lesznek képesek megvalósítani azt a jobb éja boldogabb Magyarországot, amelynek reményéért élünk és cselekszünk. (-Ji&ffc^.^r-j
