Napi Hírek, 1935. szeptember/2

1935-09-30 [0355]

Paris, szeptember 30. /Havas./ . „, A sajtó figyelme nomannyira az abesszin mozgósítás, mint in­kább az angol külügyi hivata 1 válasza felé fordul, amolyet/a franci- kül­ügyminisztérium kérdéseire adott. A lapok a válasszal meg vannak elégedve, bár jobb szarették volna, ha az kevésbé volna általános sagban. tartva. A franoia hivatalos körök is kielégítőnek tartják a választc-L ez utóbbi i TT A P?$it Journal szerint az a tény, hogy a válaszirat Sir Samu­ol hoare szavait eleveníti fel, a közvéleményben sem kellemes, sem kelle­metlen meglepetésre nem nyújt alkalmat. Az Oeuvre azt irja, hogy az angol kormány az utóbbi tizenöt ev alatt, valahányszor Franciaország aggodalmaskodó kérdéseire válaszolt, mmaig a népszövetségi alapokmány 16. szakaszát hangsúlyozta anélkül, hogy közelebbi részletekbe bocsátkozott volna és kötelezettségvállalá­sát legfeljebb Locarnora és a rajnai határra korlátozta. Angii a most késznek nyilatkozik- arra. hogy ezt a szakaszt mindenhol és mindenkor alkalmazza. Képzelhető mekkora utat kellett megtennie Londonnak, amig idáig eljutó, t, mert hisz még a francia-szovjet egyezmény tárgyalása al­kalmával sem volt hajlandó semminemű kötelezettséget vá llálni arra az esetre, ha az orosz határokat megtámadnák. A lap azt hiszi, hogy Lon­donban ós Párisbar tárgyalások lesznek afelett az angol kérdés felett, milyen magatartást tanúsítana Franciaország olyan incidens esetén, amely Angliát érintené anélkül, hogy azt provokálta volna. Az eheti miniszter­tanács dönt az Angliának adandó válasz felett. A válasz bizonyára meg­nyugtató lesz, mert Franciaországnak számot kell vetnie azzal a külö­nösen nehéz helyzettel, amely be/kerülne:egyrészt sohasem tu dná meddig számíthat Anglia / különben / közreműködésére, másrészt kitenne magát annak, hogy Olaszország Néme országgal eeyütt folytatná ez utóbbi "Mitteleuropa"-politikaját. Pertinax irja az ácho de Paris hasábjain: London és Paris között egy második tárgyalás van folyamatban. Mivel lehetetlenség előrelátni mindazokat az eshetőségeket, ámenek Lon­don számára a válasz jegyzékben körülirt általános kötelezettségek mel­lett különleges kötelezettségeket is állapitanának meg, legjobb lenne, ha újból visszatérnének a vezérkarok háboruelőtti megbeszéléseinek mód­szeréhez. Nem kételkedünk Anglia lojalitásában és őszinteségében, tud­juk, hogy betartja kötelezettségeit, de mégis szükséges volna, hogyha kötelezettségek körülírása ne oly bizonytalanul és kétértelműén tafcén­jék, ami a legkülönbözőbb értelmezésekre adhat okot. A Petit Párisién 3zerint a francia közvélemény egy részének szempontjából sajnálatos ugyan, hogy az angol válasz jegyzékben a^megtorló intézkedések tekintetében bizonyos határozatlanság észlelhető, mégis alkalmasnak látszik/árra, hogy megerősítse az európai biztonságnak már néhányszor megrendült garanciáit es meggondolásra késztesse azokat a nem­zeteket, amelyek megkísérelnék a béke megzavarását. A válaszjegyz ék kétségbevonhatatlan tanújele amaz eszmék állandó értékének, amelyek a népszövetségi alapokmány alapjai, különös en pedig tanújele a béke ér­dekében kifejtett angol-francia együttműködés folyt^onosságának, amelyet egy napra sem.szabad szüneteltetni./MTI./ L a jegyzek * T °/ L ORSZÁGOS LEVÉLTAR

Next

/
Oldalképek
Tartalom