Napi Hírek, 1935. május/2
1935-05-29 [0347]
0, § V a r so*h 6 1 iélehtiki A lengyel királyi jelvények sorsán cl: története valóságos rejtély. A vo rsaillesi szerződlés egyik szakasza értelmeken a három országnál:, amelye 1 : között annakidején felosztották ezeket kincseket, vissza kellene szolgáltatni azokat a lengyel kormány részére. Az oroszországi, bécsi és berlini kincstárakban lefolytatott lcgaprólékosabb kutatásoknak sem sikerült azonban a jelvénye nyomára bukanni es semmiféle iratot som találtak, amely utalna azok rejtekhelyére. Kétféle föltevés volt azonban errcnézve forgalombon, 4z" egyik, szerint a porosz hadsereg, mikor 1795-bon elfoglalta Krakct, kifősz- • totta a Wnwol-kastély kincstárat és az ékszereket lómetországba szálllíáita. A másik legenda, amely évszázadokon át tartottamagát, azt állította, hogy " a kincseket a poroszol: esetleges fosztogatásai elől biztos helyre rejtették, amiről csak néhány embernek volt tudomása. Ennek az ismeretlen forrásbél származó híresztelésnek az alapján a lengyel köztársaság helyreállítása után a közvélemény a titokzatos rejtekhelyet íEodzimicrz lolynski egyik* befalazott bejáratú templománál: földalatti kriptáiban kereste. Az ÍB31,-i felkelés után I. Miklós rendeletérc kutatásokat végezte!: az cmlitctt tomp-' lomban, dc semmit sem találtak. Az 1920-ban rendezett ujabb kutatások színien nem vezette: semmiféle eredményre. Annakidején, mikor az osztrákok bevonultál: Krakóba'és báró Tullon tábornok az osztrák kormány nevében"birtokba vette a :astélyt, -jegyzőkönyvöt vette;.: fel, amely megállapította, hogy a páncélszekrényeket az osztrák csapatok mogérkezóso előtt fottri tették és azokban semmifele értékí » r ?? ? cm m aradt. A bécsi kongresszus alkalmával I. Sándor cár erélyesen követelte III. Frigyes Vilmostól a lengyel királyi jelvények ki szolgál tat áamelyek állítása szerint mint "lengyel királyt" őt illetik mogf A jogyzénvaltas ebben az ügybon 1824-ig folyt, az orosz cárnak tehát valószínűleg • komoly bizonyítékai volta.: arránézve, hogy a kincseket Poroszországba vittek. Ennek a diplomáciai levelezésnek ós az alánjául szolgáló okiratoknak az adataiból Estrcicher Károly történet tudós megpróbálta kibogozni az igazságot és erről tanulmányt tett közzé a "Rcvue Contemporainc"-ben "A longyol királyi jelvények megsemmisítése" cimmol. Estrcicncr állítása'szerint a jol.vérre.:ct a óoroszok vittek maguk.:al a XVIII század vége felé. A drágaköveket azután szétszedték ' es a koreskodelmi tengerészet igazgatósága utján részletekben eladogatták, az aranyat pedig beolvasztóttói: és pénzt vertek belőle. Il-onmődon pusztult ol Chrobry Bolcszláv koronája, továbbá négy kisebb korona, amelyeket a lengyel királynék vi seltel:, 'köztük egy magyar és egy svéd származású, azonkívül négy jogar, öt alma, három nyaklánc és négy kard, amelyek közül kot töt a "teuton lovagok" vittel: magukkai a grunewaldi csata után. A lengyel királyság történelmi ereklyéi közül egyedül a "Szczorbioc", Chrobry Bolcszláv király kicsorbult kardja, amellyel annakidején # rávágott Kiev aranyozott kapujára, amikor'bevonult a városba ke- " rült vissza a V/a wol -kastély gót termébe. Sz a kard az osztozkodás' aí kel mával Szentpétervárra korült ós a szovjetkormány visszaszolgáltatta. /MTI/ Ko/Ke
