Napi Hírek, 1935. május/1

1935-05-06 [0346]

/Pécsi t^sij&a^ " ±v , - -r-,-« , 05 Minden érő telje s ( évtizedeken, évszámát., m át tartc, tehát minden történelmi es politikai jelentőségű barátság a nemzőtök között csak akkor lehet ilyenné, tartóssá,állandóvá, őszintévé és mélayé„ ha a szellemi-ék es lelkiek terén is meg van a kaocsolat, ha a kulturális értékei kicserélése állandó az illető' nemzetek között. - EZ az uj spirituális felfogás érvényesült azokban az egyezményekben is. amelyeket a magyar koimány a közeli naockban 01asz­országgal, Lengyelországgal és Ausztriával kötött, azzal á három állam­mal, amelyek mar egyszer 1361-64 között,nápolyi Nagy Lajcs magyar, Kázmér lengyel király és Rudolf főherceg kulturális barátságában már egyesültek* Boldognak ereztem magamat, hogy ezeanek az egyezményeknek megalkotásá­nál éppen en lehettem az eszköz, aki a történeti tudományok terén óooen a szellemtörténeti iránynál': egyik kezdeményezője voltam Mag^rorsaágon. Szerencsesnek ereztem magamat, ho y résztvehettem ezeknek az egyezmé­nyemnek megalapozásában, de még szerencsésebbé tett, hogy ugyanakkor ami ser a kulturális egyezmények egyikét a magyar állam nevében megkötöttem, Európa legrégibb egyeteme,a bolognai, diszdokterai közé fogadott. J. • . . - Sajátságos véletlen, hogy bolognai diszdoktorrá ava­tásom február 23.-an. tehát pontosan azon a naoon történt, amikor itt leesett már mi volt tűzve a doktorrá avatásom.' Európa és Olaszország legrégibb egyetemen ugyanazon a naoon avattak díszdoktorrá, amikor | legrégibb magyar.egyetemi városba kellett volna avatásra jönnöm. Es most halam kifejezése elé tt le yen szabad egy szót mondanom f >éc s varosának szellemtörténeti jelmtőségéről. Igen rövid leszek, csupán el­mélyítve szeretnem fokozni azt a gondolatomat, amit egyszer itt már lelig-meddig kifeietettem, amikor a dunántúli magyar városok szimboli­kus, jelentősedéről szóltam. / '. - ^ v-/ Az emberi társadalom/az együttélés, a szellemi élet'négy főtényezője: a hit, az erkölcs, az ihlet és a tudás. Ha azt nézem, hogy melyik városunk az, amely e négy tényezőnek kifejezője/Ugy ezt kell mondanom: a hité a vallás •;..'Esztergom és ?anqnhalma: az erkölcsé amelynek kifejezője a jogrendszer, a közjog és^magánjog, a törvényhozás városa Székesfehérvári az ihleté, ahol a művészetek a renaissanceban a leg­nagyobb fejlődést érték el: Buda; s a tudásé, ahol az ország első tudo­mányegyeteme volt: Pécs. De Pécs nemcsak a mul tban a tudományé, hanem a jelenben is. A bölcsészkari dékán ur jelentéséből tudjuk már, hogy 1 a spirituális szellemtörténeti irányzat nálunk a pécsi egyetemmel szoros összefüggésben alakult ki. Itt Pécsett beszélget tünk először ezek ríj 1 a kérdésekről s a gondolatokról, melyek mindannyiunkban éltek. A fővárosi levegő a maga'túlságosan anyagias, materiális rörnyezetévei nem volt alkalmas arra., hogy ez a gondolat ott robbanjon ki» Pécs szellemi lég­körére volt ehhez'szükség. Igy jutott °écs'a mai tudemányoé életben ahhoz a szerephez, amit a régi időben vitt, és amelyet a mai időkhöz alkalmazkodva .most is méltóan visz. Pécs egyeteme a maga régi/ 600 éves tradíciójának hü és becsületes őre. - A magyar tudomány minden 'uüveloje különösképen büszke lehet, ha ennek az egyetemnek grémiumához tartozik és méltóztassanhk elhinni nekem, hogy szivemben a ma kapott kitüntetést én is v. t leg­szebb sikereim egyikének tartom. - Hálás szivvel mondok köszönetet a rektor ur őmagnifi­cenciájának, az egyetem tanácsának, egész tanári tarának, elsősorban kedves bölcsésztanár kollegáimnak, hogy engem ebben a kitüntetésben részesítettek s fogadom erősen,- hogy az mrzsébet Tudományegyetem cél­kitűzéseit és érdekeit ml.ndenkt# szem előtt fogom tartan: s nemcsak azokat a jogokat kívánom gyakorolni, amelyek ű diszdoktori oklevéllel járnak, hanem azokat a kötelességeket is, amelyek vele reám hárulnak. Hosszantartó lelkes ünneplés követte a miniszter beszédét. A díszülés a Himnusz el éneklésévi", ért' véget.Utána a miniszter az egyetem tanácsának ebédjén vett részt s délután visszautazott a fővároson. F' T ORSZÁGOS LEVÉLTÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom