Napi Hírek, 1935. február/1
1935-02-03 [0340]
rr J ., 1 § B.e 1 gr á d, február 3. /Havas/ Jeftics külügyminiszter rádióbeszédében többek között a következőket mondotta: t- A római olasz-francia egyezménnyel,mint pozitív ténnyel kell számolni. Nagy elismeréssel tartozunk Franciaország és külügyminisztere,' Laval erőfeszítéseinek, amelyekkel megegyezésre igyekeznek jutni Olaszorpjff T me £ teremíséic 8 Du na^völgye tartós megbékélésének előfeltételeit, Pro d o m o. A t.szerkeszt őségőknek rendelkezésre bocsátjuk vitéz Huszár Aladárnak a Nemzeti Casino ma esti Széchenyi-lakomáján elmondandó serlegbeszédét. A keretet később adjuk. Az idén is, mint minden esztendőben, valaki kezébe veszi ezt a serleget, amelyben gvöngyözve aranylik a magyar föld legjobb bora, hogy azt a legnagyobb magyar emlékezetére ürítse. A megtisztelő bizalom ma engem állított ide, hogy én vetítsem gróf Széchényi István^szellemét ennek a sokat szenvedett, meggyötört nemzetnek i lelkiismeretére és én legyek tolmácsa, szószólója, elkiáltója mindazohj gondolatoknak és eszméknek,^ amelyek Széchenyi István lelkiségéből szüntelenül áradnak nemzete felé. lieo ?t) Azok, akik e helyről, különösen a nagy háborút megelőző időkben szólottak, másként látták az eseményeket és a helyzetet, mint ahogy azt ma mi látjuk. Ez természetes is, mert^ők egy előttünk való szebb es boldogabb kornak voltak munkásai és osztályosai 's ennek a boldogabb magyar kornak napsugaras lelkével, lehiggadt nyugalmával nézték az akkori jelent és világítottak bele optimista leiekkel a magyar jövendőbe.Nekünk azonban, akik a magyar jelen sötétségében és mélységeiben élünk, a .lelkünk tele van háborgással, a lét** vagy nemlét döbbenetes problémájának ereje marja és feszíti azt és oolezokog a nugyar ,jövő nagy "bizonytal.msága Jólesik a léleknek ebből a szorongat tatásából feltekinteni oly magaslatokra, mint amelyeken gróf Széchenyi István áll. Ugy érzem, hogy Szeehenyi István ma újra él és talán még sohasem volt oly közel nemzetéhez, mint éppen napjainkban 's , meglátásai es átérzései még sohasem voltak oly életet markoló igazságok , mint ma. Széchenyit az idealizmusban túltengő kora nem értette meg, sőt félreértette. A politikust látta benne és nem vette észre a nrőfétai lelkű reformátort. Aki nagy és nemes dolgokat oly igaz szívvel tud" szolgálni, mint Széchényi, annak lel.ee kell, hogy tele Legyen csodálatos erőkkel és értékekkel. Soha még magyar lélek a nemzeti gondolái) azzal a fenségével, i hiti, a becsülej, az erkölcs] ésff önzetlenség/ azzal a tökéletességével nem volt telítve, mint Széchenyi István lelke. Valami csodálatos instrumentum volt ez, amolypől egy tehetséges, nemes és nagyrahivatott nemzet szelleme muzsikait, amelynek volt hite, ereje és bátorsága, hory felvitorlázza a nemzet gyenge sajkáját és odalökje a zajló élet tengerire. fW, J-n*4 Széchenyi István hitt benne, hogy ha ezt i gyönge sajkát Eltartás, szorgalom, becsületesség, munka es kellő előrelátás vezeti, révbe fög jutni. ^Széchenyi mérlegelte a nemzet rendelkezésére álló ereiket s azoknak eredőjében akart előrehaladni. Csak akkor döbbent meg, amidőn látta, hogy nálánál erősebb akarat és hatalmasabb lelkesülés vette át a vezetést s a lelkesedés nekieresztette a vitorla köteleit és eresztette akkor is, amidón tombolt és zúgott a vihar s mint a játékszert, nekivágta a sajkát a megsemmisülés sziklájának. A nemzetnek ez a tragédiája mégis Széchenyi lelket zúzta össze. Átkozta magában az ébresztő leiket, a kezdeményező erőt, s megtörve az önvád rettenetes súlyától, odaomlott nemzete sírhantjára, ű mily rettenetes esés volt ez ! Amelyben ott hörgött a halál, ott vergődött a szív gyötrelme és szenvedése, de ott égett a lelek mélyén kit örülhetétlenül, elpusztíthatatlanul a halleluja, a nemzet jövendőjébe vetett hit ereje. ORSZÁGOS i ;AR (J^^J , K szekció y
