Napi Hírek, 1934. december/2
1934-12-23 [0337]
Bécs. december 23» /Magyar Távirati Iroda/ A Beichspost mai száma "Block-politika vagy nemzetközi együttmünkálkodás. - Megjegyzések a genfi ülésszakhoz." cimmel cikket közöl Kánya Kálmán magyar külügyminiszter tollából. A cikk a következekép szól: Aki a közápeurópai politikának a legutóbbi hónapokban: bekövetkezett fejleményéit elfogulatlanul nézi, az kénytelen arra a sajnálatos eredményre jutni, hogy az ellentét az egyes hatalmi csoportok között nemhogy csökkent volna, nanem inkább kimélyült. A kisantant államainak mind merevebbé és mind szorosabbá váló egysóges frontja, amely a marseillei ügy folyamán jutótt legerősebb kifejezésre, kényszerű módon magával h-.zza, hogy ez a hatalmi csoport szemmel láthatóan eltávolodik nemcsupán Magyarországtól, hanem mindazoktól a többi államoktól is, amelyek ragaszkodnak az általános európai együttmunkálkodás elvéhez. A felfogások ellentéte különösen szembetűnik a béke alaptételeinek ama megfogalmazásában, amelyek egyrészt a római jegyzőkönyvekben, másrészt pedig a különböző keleteurópai biztositéki és kölcsönös segélyezési szerződésekben jutnak kifejezésre. Amig a római jegyzőkönyvek kényszertől mentes politikai és gazdasági együttmunkálkodást jelentenek gyakorlati célkitűzésekkel, még pedig olyan együttmunkálkodást, amely nyitva áll minden más állam számára, na az illető állam hasonló eszményeket vall, addig a kisantant kölcsönös védő- és dacszövetséget jelentmindazzal szemben, ami útjában áll a mostani status ouo megváltozhatatlan érvényben tartásának. Azt hiszem, nem tévedek, ha "ennek a szerződésrendszernek a lényeges magvát a területi biztosítéki gondolat és a szerződési orthodoxia tulfeszitéseben jelölöm meg, amely abban jut kifejezésre, hogy feltétlenül elutasitja a népek életének minden esetleges megváltozását. Titulescu mondása: ;: A revizió háborút jelent 1 ', valamint a Jugoszláviából történt tömeges kiutasitások világosan mutatlak, hogy mik'ep áll a dolog e rendszer mellett harmadik államok békéjének biztositása tárgyában. Bizonyos, hogy nem áll érdekében az európai fejlődésnek, hogy az ellentéteket méginkabb kiél^zz-ók. Lehetséges, hogy a magyar-jugoszláv r ^Hl H\ n Í é %t s % utá ? bekövetkezett a lélektani pillanat, amikor mindkét oldalról fontolóra vehetik azokat az eszközöket, amelyek leheifiSví teszik az ellentétes feliosasok közel eb bhozását és összeegyeztetését. Nézetem szerint a népszövetség szerződési rendszere nyújthat erre támaszpontot. Minden politikus, aki tudatában van felelősségének, el^flia támadásokat, nevezetesen az erőszakos beavatkozásokat más államok birtokallomanyaba. Ezt az elvet ünnepélyesen juttatták kifejezésre a népszövetségi egyezségokmány 10. cikkelyében. Ez azonban távolról sem jelenti a békés fejlődésnek, illetve a népek életformái békés utón való eltolódásainak a kikapcsolását és ezt az alaptételt a népszövetség egyezségokmánya szintén elismeri a 19. cikkelyben. Aki tehát tagadja a békés revízió lehetőséget, az ellentétbe jut épen azokkal a szerződésekkel, amelyeken a béke nyugszik. Kétségkívül megvan a mód arra, hogy az "aktiv békepolitika" íormelajaban - amint ez a romai jegyzőkönyvek szellemében kifejezésre jut- a támadás megtiltásának elvét/10, cikkely/ összhangba nozzák a fejlődés szükségleteinek elvével /19. cikkely/. Ha a kisantant blokkjához tartozó államok ezeket az alapelveket amelyeken az egész népszövetségi szervezet felépül, fenntartás nélkül elismerik, akkor adva van a lehetőség a politikai légkör megjavítására és az általános európai szellemben történő közeledésre. Ha azonban a kisantant továbbra is állhatatosan ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, amely minden békés revíziós kívánságot egyértelműnek nyilvánít a háborúval, akkor felmerül' a kérdés, vájjon a kisantant a népszövetségi egyezségokmány talaján áll-e e^y^al t al an. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR rr t. • *
