Napi Hírek, 1934. április/2
1934-04-19 [0321]
/- V|il. , /Pénzügyi bizottsága. • folytatása,/ Szert az eredményért semmikép sem vagyok hajlandó, állami áldozatot hozni. Az Erzsébet-sueárut határozottan időelőtti program, amellyel várni kell , mig jo4b időik lesznek. Hiszen nagyon szép volna, ha arra hivatkozhatnék, hogy az én pénzügyminiszterségem alatt történt ennek a görbe "sugár ut 5 '-nak kiépitése, én azonban lemondok erről a diosŐsgéflrol. Az ipar kardé se ive], ,}s foglalkoztak a felszólalók. Kétségtelenül igaza van flckhardt Tibor; / abban, hogy Masyarországon szertelen nagy az /képviselőtársamnak / agrárolló. Magam is örömmel üdvözölnék bizonyo s változásokat az ipari árpolitika teié/n. Rámutattam azonban arra, hogy máris vannak bizonyos eredmények, amelyek a kartel/árak terén mérséklést idéztek elő. Annak, losy az ipari és a mezőgazdasági árak között diszkrepancia van. az a főoka, hogy a háborúéi őtti Magyarországnak biztosított értékesítési területe volt mezőgazdasági, terménye i számára, ahol a vámvédelem az árakban kifejezésre jutott. Ma egyik napról a másikra megváltozott a helyzet és még az a baj is járult éhez, hogy azok az államok, amelyek legtermészetesebb piacaink voffnának, igen erős autarkiás politikát folytatnak. így kénytelenek voltunk kiviteli cikkeinket távolabbi piacodon elhelyezni, amikor is a megnövekedett szállítási költségeknek leszorító ' . hatásuk va n a belső árakra, ^zzel az irányzattal szemben csak ugy tudunk védekezni, ha közelebb fekvő*illetőleg megfelelő árakat nvúitc piacokat tudunk másunknak biztosítani. Erre irányulnak a romai tárgyalások is. Eckhardt i'ibor a román búzaárakat szembeállította azzal, amit a buzaárpolitika tekintetében kifejezésre juttattam, s azt mondta, hogy. romaiá búzaárak jobbak, mint a mieink. Romániában idén aránylag kis kiviteli felesleg volt s ez a búzamennyiség könnyen . " '• talált elhelye: zést., ffl«^rt Romániának olyan tengeri kikötői vannak, amelyek közel fekszenek a buzafelesleget termelő vidékeihez. A velünk határos vidékek azonban inkább búzát fogyasztó területek s igy ott t kedvezőbb búzaárai akulás elkelté te 1/ei biztosítva vannak. A kiviteli politikával kapcsolatban már előbb is rámutattam # arra a körülményre, amely arra kényszeritett bennünket, hogv távoli piacokat keressünk : p eí. ^zért magam is osztozom abban ármegállapítás ben, hogy a külkereskedelmi statisztika adataiban szereplő feleslegek sakszor meglehetős áldoza tokkal elért többleteket jelentenek, Ezért mi szívesen lemondunk az aut -arkiáról, de nem ugy, hogy mezőgazdasági termény inket potom áron v^zyék meg és drága iparoikkeket adjanak cseré be,ha7 nem csakúgy, ha megfelelő árat is biztos itanak mezőgazdasás i terményeinknek. Ami pedis azt illeti, hogy az irari árak nálunk magasak, bizonyos, t hogy iparunk sok nehézséggel küzd, kicsi a fogyasztópiac. aránylag kicsi a termelése s ezért a központi rezsi is magas. Nem célzok az igazgatói, stb.fizetésekre, de kisterjedelmű iparunkat meglehetősen nagy kereskedelmi és adminisztrációs apparátus mozgatja, s ennek következtében ezek a költsések: a háborúélőttiékhez képest aranylagosan felszöktek. Nagyobb jelentőségű enr.él a közterhek kérdése, mart a közterheket tényleg a teherbíró rétegekre kellett áttolnunk, ezek pedig igyekeztek az árakban átháritani ezeket a terheket. Az ürari érdekeltségek szempontjából kivána tusnak tartom, hogy józan és .kis haszonnal számitó árpolitikát folytassanak, a te rmelást pedi g lehet ő^ieg rac ionalizálják és olcsóbbitsák, mert ellenkező esetben a külföldi cikkek versenye elől hovatovább nem tudnak majd kitárni. Itt azonban megint csak óvatosan kell eljárni. A külföldi ipar ugyanis dömpingárakkal jöhetne ide s amikor azután tönkretette hazai iparunkat, kénye-keqve szerint diktálhatná az áraiét. Gu, L /Jjolyt. köv./
