Napi Hírek, 1933. november/1

1933-11-09 [0310]

r München, november 9. /Wolff/ A hősi emlék leleplezésénél Hitler beszédet mondott, amelyben hangoztatta, hogy 1919-ben mint katonák kezdték meg a politikai harcot, amikor azonban nazai földön" a politikai vezetést siralmasan prédául dobták, amiért az emberek miilidi véreztek, elhatároztuk, hogy idehaza kezdjük meg a harcot, abban a meggyőződésben, hogy a katonák áldozata hiábavaló, ha a politikai vezeték gyenge. Minthogy az 1918 novemberi forradalom megszegte az egykori törvényeket, nem várhatta telünk, hogy törvényes jogállaoótnak ismerjük el'. Mint férfiak és politikus katonák nádat üzentünk neki , azzal az elhatározással, hogy a novemberi felelősöket megbüntetjük s igy vagy ugy, eiőbb vagy utóbb felelősségre vonjuk, Igy indultunk útnak 192a novemberében abban a hitben, hogy sikerül úrrá lenni az 1918 novemberi bűnösök felett és megsemmisíteni azokat az embereket, akik népünk mérhetetlen szereaesetlenségében hibásak voltak. A sors akkor másként döntött. Ma, tiz évvel később, szenvedélytől mentesen nézzük az időt. Tudjuk, hogy akkor mindnyájan a sors parancsának engedelmeskedtünk és magasabb hatalem eszközei voltunk. A siker elmaradt, mert kiderült, hogy még nem volt érott rá"| * • . Legjobban az a viszály fájt, amely azok között az erők között támadt, amelyeknek soraiban mi is helyet foglaltunk, majd azok között az erők között, amelyekre a nemzetnek szüksége v#lt, hogy szabad legyen. A szakadás akkor bekövetkezett és csak az a reméry ségünk volt. hogy ez a belső seb ismét ^egmjógyul és hogy akkori ellenségeink, akik végeredményben mindnyájan csak Németországért akartak harcolni, ismét egységessé kovácsólodnak. las K#F - 3Jiz esztendő telt el és ma boldog vagyok, hogy egykori reményünk teljesedésbe ment. • együvé tartozó hadseregünk és népünk képviselői ismét összeforrtak s az az egység Nér:eterszágban sohasem fog megtörni. Ariért akkor útnak indultunk^ az nost valósaggá vált. Ha noveraber 9-i halottaink feltámadnának, simának az örömtől, hogy a német hadsereg ós a. felébredt német nép egymásra talált* - Mi azonban,, akiket a sors óletbenhagyott, teljesíteni akarjuk _ hálánkat a bajtársak iránt azzal, hogy teljesítjük kötelességünket, Amikor ma ismét népünkért állunk ki, ujbol hitvallást teszünk a német nég, annak becsülete, joga, egyúttal azonban békeakarata és békeszerstete mellett. Fájdalmas, ha egy nep legjobbjait elveszti s a legjobbak még ma is kénytelenek mellükkel állni az ellenség elé. A mai napon ismét a legmélyebb meggyőződéssel hitvallást teszünk a béke gondolata mellett. Világosan szem elett akarjuk tartani, milyen súlyosak az áldozatok, amelyeket a harc követel, azonban ezt a békeszeretetét ismét ' azzal az elhatározásunkkal kapcsoljuk egybe, hogy nemzetünk becsületéére, szabadságáért és egyenjogúságáért mindig bátran sikraszállunk. S szoborleleplezesnél ismét köszönetet mordunk mindazoknak, akik ezekben az években hiven küzdöttek a német áijáébredés érdekében es köszönetet moinunk egyéb kötelékben küzdő férfiaknak, akik más utakon) \ : v* a végén mégis hozzánk csatlakoztak. Z/*fTKfc> Ezután hálával emlékezett meg az elhunytakról és leleplezte az emlékmüvet. Amikor Hitler beszédét befejezte, a közönség felemelte karját, s a vezér dobpergés • »|#A:« között jött le a lépcsőkön, miközben a közönség a Horst-Wessel-dalt énekelte. Hitler megállt az emlékmű ti előtt, pár pillanatig némán lehajtott fejjel állt / Számos régi bajtársával kezet fogott. /^^>0 Ezután koszcrukat helyeztek el az emlékmű talapzatáéra, majd Göring, az 1923 évi rohamoszt-gos vezér, aki ezen a helyen annak idején maga is megsebesült, valamint Röhn a rohanó sít aga sok mai vezérkari főnöke kezetszorítottak* Hitler ezután kocsiba szálxt és a tömeg ujjongása közepette haladt el a zsúfolt Ludwigstrr.ssén. A küldöttségek ezután zeneszó me lett vonultak el./MTI/• _ _ Ha/Tó; ' '