Napi Hírek, 1932. december/1

1932-12-01 [0288]

o n d o n, december 1. /Magyar Távirati Irooa./ AZ Agyc — sült AlIonokhoz intézett második angol jegyzék a háborús adósságok történetét ismerteti: mcgállapitja, ho^y az egyesült Államok összesen 2055 millió fontot, Anglia 1600 millió fontot, Franciaország 460 millió fontot kölcsönöztök európai adósaiknak, úgyhogy az összes háborús kölcsönök mcghalr. á ják a 4000 milliót. Ez óriási összeg visszafizetését egy ideig az amerikai tőkének Európába való áramlása tette lehetővé. De a gozdnsági fellendülés illúziója 1929-ben szétfoszlott és az amerikai tőke pánikszerűen menekül Európából. Ez a valóságos világ* földrengés aláássa a bizalmat és ma már nemcsak mogánvrgwnek és iparok, hanem egész országok likviddéiójáról kezdenek beszelni, mindennek főforrása a háborús adósségok kérdése, amelyek az Önmagukat likvidáló hasz• nos ke re sicc d cl mi kölcsönökkel ellentétben nem teremtettek uj értékeket. Az adósságokat vagy áruban, vagy szolgálatokban lehetne yisszafizetni. Egyes hitelezők nem fosodnak el árukat ad os ságfizetés fejében, s ezzel az adósokat arannyal való fizetésre kényszeri tik, ami leszoritotte az aranyárakat, tönkretette a termelést ugy a hitelez^-, mint az adós-orszagokban. Ezek a nehézségek hitelmegvonáshoz vezettek Németországban és az általános tcfcemozgalom Angliát is az aranystandard elhagyására kény szeri tette, aminek hatását megérzik mind az öt világrészben. Az adós fizetőképessége csak másodlagos fontosságú azon sujyosabb problémával szemben, hogy mi kép birja ki a világ, ez óriási gtransfert a mai gazdasági és pénzügyi viszonyok között. A háborús adósságok teljes törlése az angol adófizetőkre súlyosabb terheket háritana, mert egyedül ők viselnék a belső hadikölcsőnek évi 80 millió fontos r zolsálatának terheit, min*, az Egyesült Államok legfeljebb évi 55 millió fontról mondanának le.^-z ac\ósországok gazdasági fellendülése kárpótlást nyújtana ez áldozatokárt. A nemzetközi kereskedelem három év alatt ötven százalékkal csökkent, ami óránként 5 millió dollár veszteséget jelent, ^z a helyzet azóta állandóan, csak súlyosbodik, Nem fizetődnék: ki a hitelezők ré széie, hogy néhány millió fontot vagy dollárt behajtsanak, ha ezzel állandósítanák a világfelfordulást. &z Enyesült Államok és Anglia mint a két legnagyobb hitele zőbrszág, közös erőfeszítéssel elháríthatná a világot fen vege tő pénzügyi, gazdasági és politika ket -sztrofát. Anglia a múltban is nagylelkű volt, A hábőrűben 2400 milliót költött háborús cólokra az Egyesült Államokban és Amerikában felvett kölcsöneiie eddig összesen 629 millió fontot fizetett. Anglia az adóSóitól kapott összegeket mindeddig hiánytalanul Amerikának fizette tovább, sőt ezekre 201) milliótaz angol adófizetők zsebéből rá is fizető tt. A font sterling értékcsökkenése a december15.-i esedékességet 19 3/4 millió fontról 30 millió fontre növelte. A kölcsön felvételekor az amerikai árindex 189 volt. ma pedig 94. A

z adósságok értéke tehát áruban ma kétszer annyit tesz ki, mint a. kölcsön f .Ivételekor. 1923-ban az angol-amerikai adosságfizetési egyezmény megkötésekor az angol annuitás évi 33 millió font volt, vagyis a fele az Angliából Amerikába irányuló árukivitel értékének. 1932-ben ez az annuitás a font sterling ért ékes ökkenése következtében évi 60 millió fontra emelkednék, holott ugyanalekor Angliának Amerikába irányuló árukivi tele az uj amerikai vámtarifák miatt 16 millió fontra csökken. A két ország.köz-: ti lereskedelem az adófizetési egyezmény megkötése óta évi 300 millióról 100 millióra csökkent. Anglia az egyesült Államok legjobb vevője, de a háborús adósságok fizetésének ujrafelvét ele arra kénysze-ritene Angliát, l'Dgy külkereskedelmi mérlegének passzivitását amerikai áruk behozatalának megszorításával csökkentse, ennélfogva az Egyesült Államok kincstárának haszna az amerikai termelő kárát jelentené. Ezenkívül Angliának védekezni kellene amaz eshetőség ellen is, hogy Amerika többi adósai font sterlinget vas. roljaia k, hogy azután annak eladásával fizessék amerikai adósságaikat. Végül elképzelhet étlen^ hogy/^aglia folytassa a háborús adósságok fizetését, de másrészt lemenőjon összes követeléseiről. Ezét Anglia kénytelen, volna felvetni a fizetés kérdését saját adósaival szemben, akik viszont Németországtól, követelnék a Young-t ervén alapuló kötél ez cttsé ok teljesítését. &z meghitisitaná a lausannei egyezmény ratifikálását és a jóvátételek .elintézését, Cs/L /^olvt-köv / nD.67.Ánn« 1 VVÚÍTÍQ