Napi Hírek, 1932. november/2

1932-11-26 [0287]

/Ügyvédek az igaz ságügyminis zt érnél, lefolytatása/ Az éljenző ssel fogadott üdvözlő beszédre Lázár Andor dr, igazságügyminiszter a következőkép válaszolt: Nagyon jól esik nekem az, hogy ma, amikor első alkalommal, vagyunk együtt mi ügyvédek, amikor szó esik a nemzeti munkaterv igazságügyi részéről, ezeket az elis merő-nyilatkozatokat hallom erről a munkalatról, amelyet a miniszterelnök úrral egyetértésben végeztem, h'-gy kijelöljük azokat a f ő lányéi izeket, amelyek hosszú időre hivatva volnának az igazságszolgáltatás és igazságügyek vezetése tekintetében vezérfonalul szolgálni. Nagyon nehéz kérdés a mai időkben egy széttépett országnak sokszor széttépett erkölcsi és egyéb berendezkedések mellett találni ' olyan eszméket, amelyek' egyaránt megértésre találhatnak minden körben, amelyhez intézve vannak. Mert igen tisztelt uraim ha nem olyan eszméket tüzünk ki a maA gunk számára vezérosillagul, amelyeknek a világánál egymást megértjük,' hanem keresünk olyan kérdéseket, amelyek bennünket széjjel választanak, akk»r az erőknek egymás ellen való küzdelme fog bekövetkezni, amely erő egymást talán megsemmisítheti, de az bizonyos, hogyn az ország sorsát nem fogják előbbre vinni, En tehát kerestem olyan gondolatokat, amelyek alkalmasak arra, hogy mindazt az erőt, amely az igazságügy munkásaiban ennek a nemzetnek rendelkezésére áll, egyesíthessék, hogy ezeknek a gondolatoknak a megvalósítását teljes egyetértéssel, egyetértő egységes mun&ával szolgálhassuk. Ha ezt elértem, ha ez a célkitűzés szimpátiát keltett, az mindenesetre biztaté jel. Biztató jel arra nézve, hogy t ovább menjek ezen az uten és igyekezzem mindig azokat a gondolatokat megvalósításra kiszemelni

r amelyeknek megvalósítása a megvalósítás szüksége kérdésében és a megvalósítás módja tekintetében nincsenek túlságos nagy ellentétek. Most mégis egy olyan kérdés vetődik fel, amely már évtizedek óta a'magyar ügyvédségnek különböző részeit, különböző felfogásokra ragadja. Ez magának az ügyvédi szervezetnek a kérdése, annak az ügyvédi szervezetnek, amely a szabadságot, mint éltető levegőt, a maga számára a legfontosabbnak tekintette. Másrészről azonban mérlegelés tá 'gyáva kellett tenni azt is, vájjon ez a szabadság biztosit ja-e számára azt a megélhetést, amelyre nemcsak az ügyvédnek, de az ügyvédhez forduló társadalmi rétegelmek is szükségük van, hogy bizalommal fordulhassanak ahhoz akit ügyeik rendezésével megbíztak, Ennek a kettős kérdésnek az összeegyeztetése rendkivül nehéz, hiszen majd félévszázadon át adott gondolkodási és vitaanyagot mindazoknak, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Én nem tudom, hogy a mai időkben amikor a gzadsaági nyomor sokkal nagyobb mint amilyent eddig bármikor láttunk, nem kerülnek-e olyan motívumok is előtérbe a kérdés elbírálásánál, amelyek nyugodt időben mint motívumok nem juthattak volna szerephez. Nem tudom, hogy egy hosszabb időre szóló rendezésnél, nem kell-e vigyáznunk arra'/jh ogy efemer értékű motívumok hatása alatt tolódjunk el ettől az elvtől, /lelkes éljenzés és t aps. / TTVILIgen tisztelt lkaim! Én most semmi tekintetben nem óhajtok ezzel állást foglalni. En tudom azt, hogy mit jelent a nemzetre és a jogkereső publikumra nézve az, ha az ügyvéd-nyomorról hall, ha arról hall, hogy az az^ember, akire ő vagyoni érdekeinek védelmét akarja bizni,"a nyomor hatása alatt szükségszerüleg elkövethet' olyan cselekményeket,amelyek a megbízó érdekeivel ellentétben vannak. Én ezt azért mondottadéi, hogy lássák - hiszen talán senki sem kételkedik abban, hogy tudatában vagyok -, hogy a kérdés megoldáaa körül, milyen nehézségek vannak és lelkiismeretes gonndol igyekszem vizsgálni mindazokat a motívumokat, amelyek: e kérdés eldöntésénél tekintetbe jöhetne^ "~ ' '• .... ... . . : . '. Ha/Sz /Folytatása következik/