Napi Hírek, 1932. május/1

1932-05-02 [0274]

§ A Magyar Távirati Iroda jelenti: Evek óta folyt a viszálykodás a szig6tmonoati5Di partbirtokosok és az evezősök között a csónakok kikötése miatt. Az evezősök azt a jogot követelték maguknak, hogy a partokon bárhol kiköthetnek és letelepülhetnek, amit viszont a partbirtokosok törvényes rendszabályokra való hivatkozással megakadályoztak. , I vízjogi törvény /1885:XUII*t.<?./ és a 39*507/1885. azámu közmunka- és közlekedésügyi miniszteri rendelet értelmében a jogi helyzet az, hogy a hatóságilag kiielölt szab ad-kikötőhelyeken kivül a parti birtokos engedélye nélicül másutt kikötni nem szabad, sőt az engedély nélkül történt kikötés vizrendőri kihágás és 200 pengőig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő. Csak veszély esetén szabad bárhol kikötni, de ez esetben is a parti birtokost az esetleg okozott károkért kártalanítani kell. Minden hajózható és tutaiozható folyó mentén fekvő községben a hatóság által úgynevezett szabadkikötőt kell kijelölni, ahol a vizijáromüvek díjfizetés nélkül kiköthetnek. Ha azonban a szabad kikötőhelyeken a kikötés céljából berendezéseket létesítenek, illetve szolgáltatásokat nyújtanak, illetékekot lőhet értük szedni s illetékek szedhetők külön berendozések létesítése nélkül is a szabadkikötő területének áruk, illetve tárgyak rlhclyezásc céljából való használatáért is. Ezzel esik egy tekintet alá az is, ha evezősök a'szabadkikötő területén letelepülnek és igy veszik igányho annak területét. Mindebből megállapítható, hogy a arti birtokosnak joga van a tulajdonát alkotó parttorületon a kikötést és letelepülést megtiltani és nem áll helyt az az ervelés sem, hogy a vontatóuti szolgalom biztosítja a partokon való szabad kikötést és letelepülést, mert ez a szolgalom a partoknak kizárólag vontatás céljára való igénybevételét biztosítja. Szigetmonostor község határában még az 1889. évben jelöltek ' ki szabadkikötőhelyeket, még pedig a Nagydunán a Horányi-csárdától felfelé, a Kisdunán pedig a"községi réven alul és felül összesen mintegy ezer folyóméter hosszúságban, ami a mai megnövekedett forgalom mellett természetesen már elégtelen. A kérdés megoldása tehát a szabadkikötőhelyek megnövelésével kínálkozott megvalósíthatónak, ami iránt, mint a Magyar Távirati Iroda jeleiti, a napokban intézkedett a földmivelésűgyi miniszter. A miniszteri határozat szerint Szigetmonostor-község határában a Nagy- és a Kisdunán szabadkikötőhely céljára összesen 11.500 folyóméter hosszú partszakaszokat ielöltek ki, ane^ek a Szentendrei Szigeti ÁrmentesitőTársulat védővonala előtt a védőtöltésnek vizfelőli lábáig, egyebütt pedig a partéltél számított 12 méter távolságig terjednek. Ezeken a helyeken a parttulajdonosok engedélye nélkül is díjtalanul szabad kikötni, de ha a csó-' nakázók a szabadkikötők területén letelepednek vagy ott sátrat állítanak fel, ugy a letelepüléssel igénybevett terület használatáé..t személyenként és naponként 6 fillér dijat tartoznak fizetni és ugyancsak 6 fillér dijat kell fizetniük a sátor által elfoglalt terület után négyzetméterenként és naponként; ajszemélyénkénti 6 fillér dij egy pehgő évi átalányösszegért, a sátrak által elfoglalt terület után négyzetméterenként fizetendő 6 filléres dij szintén egy pengő évi átalányösszegért megváltható. Szigetmonostlfofközség gondoskodik a területek igénybevételéért az érdekelt parti birtokosoknak nyuitandó kártalanításrólj gondoskodik továbbá a ^befolyó bevételekhez és a ténylegesen felmerülő igényekhez képest a kikötőhelyen levert csőkutak utján ogészségos ivóvízről, a natárok megjelöléséről, a tisztántartásról, a kikötési rend fenntartásáról'ás a szomszédos birtokosok terményeinek fokozottabbmérvü ellenőrzéséről.