Napi Hírek, 1932. május/1

1932-05-05 [0274]

Mag. ar országon még mindig az államhatalom a polgári gondolat s a polgári rend legfőbb biztositéka, nem pedig me, forditva, ahogy lennie keixene. Hogy ez az állapot mennyire e észsegtelen, ho-27 a gyengeségnek és bi«o ytaxánsagnak mekkora.veszélyeit hordozza magában, arra mar megdöbbentő ós katasztrofális bizonyságaink vannak. Go' dőljünk vi sza 1918 októberére, ^amikor ez a gyávaságba roppant me^szervezetien, s minden öntudat hijjáh való polgári rend először egy operett forradalom által hagyta elveszejteni az ezeréves magyar államot, majd 1919 tavaszara, amikor * némán tűrte, hogy ezekből a szomorú országroncs okból bűnös és őrült kezek magasra emeljék a bolsevizmus vörös máglyáját. Sohase, feledkezzünk meg mi erről ma yarok! A tegnapot és a mát sajnos, már elherdáltuk, de a magyar társadalom holnapja még előttünk áll, bizoavtalan és ismeretlen,valami, tehát még a mienk, megra adhatjuk, úrrá lehetünk felette. Es ami oljövondő, annak alakot, formát es tartalmat . is adhatunk, annak a lelkebo küldhetünk egy szikrát a mi * * ;• » *."'..• i-t izzó érzéseinkből is ós hazafias fájdalmunk tüzével megodzhetjük uj küzdolaekr-,, uj honfoglalásra. A nemzeti jövő Kérdése

% mint társadalmi probléma, noncsak a szűkebb csonka haza, de még inkább a megszállott turulotok szempontjából jelentős, mert ahol a politika metódusai ós eszközei non alkalmazhatók tö bé és a .viszonyok ós körülmények lehetetlenné teszik az elszakított magyarsággal való összeköttetést, ott a társadalmi ós kulturális erőknek kell működésbe lépniük és holyroalli ani azt a nemzeti egységet, 'amolyot íz idoglonas politikai határok átmonctileg darabokra te/pték. Súlyos kötelességmulasztások vádjával keli önmagunkat illetnünk. A magyar társadalom a szörnyű összeomlás utáni ájultságában mintha elveszítette volna lolki kapcsolatait a megszállt torülotoken m&rudt tostvéroiy ;1> s nemhogy intézményesen,<fe még jolkupilog som épült fel a szolidaritásnak, az össze*artozásn. k az a Dalótája, auoly pedig legfőbb nemzeti érdekeink és érték, ink kincsesházává kell hogy legyen. Meg kell állapitanom, hogy az elmúlt évek folyamán sokszor tekintettek felénk a határokon túlról, nemcsak a csodálkozás és meglepetés, hanem talán a rosszai/ás és tiltakozás pillantásával is, mert mi túlságosan el voltunk foglalva ömagunkKal. s mialatt a kisebb jelentőségi naiikérdósek felett energiát pusztító küzdelmeket vivtu- fc, nem jutott időnk arra. hogy a nagy összefüggésekkel a magyarság egész egyetemét érintő kérdésekkel foglalkozzunk* Pedig ez* a mulasztás rendkívül súlyosan megbosszulta magát nemcsak kifelé ab an a vonatkozásban, hogy a határokon tul elő testvérekkel a lelki kapcsok erősen meglazultak, hanem ennek visszahatásakor! befelé is önmagunk megbecsülésén k és a szuverén tarsadalűi öntudat kiépítésének hiányosságaiban is. A világválság megtanította az emberekot. hogy világrészekben gondolKozzanak, mi is megtanulhattuk volna már 1918 óta, hogy ha Magyarországról beszelünk, akkor nem a tizennégy varmegyére, hanem Szent István birodalmára kell gondolnunk. Gísak addig elhot, addig maradhat fenn ez a nemzet, amíg ennek a birodalomnak a képe tisztán es világos,n tükröződik a lelkekbe. Hogy nem tudtunk igazán benső közösségbon maradni elszakított magyar.tostvereinTO, nagyrészt ebből származik, hogy itthon sem tudtuk erőinket koncentrálni azoknak a kérdéseknek a megoldására, amelyek podig nem egyszer sorsdöntőeknek muta koztak. Rejtelmes és csodálatos összefüggések vannak egy nemzet történetének alakulásában, látszólag kis dolgok indítanak el nagy eredményeket és apró mulasztások okoznak jóvátehetetlen károkat. Es ha a magár história "a jövőbon is az elszalasztott alkalmak egymásutánja lesz, ha a felénk közeledő, sőt mar a mellünkön dübörgő,.na y problémák most is olyan készületlenül fogjak találni a magyar társadalmat, mint a múltban , akkor eleve is mona2-jünk lo a nomzoti újjászületés és történői! feltámadás minden reményéről. /Folyt. köv./ ORSZÁGOS LEVÉÍ T