Napi Hírek, 1932. április/2

1932-04-27 [0273]

§ Rövid távirati jelentés alapján mar beszámoltunk arról, hogy Ápponyi Albert gróf Genfben az egyetemi Hallgatók Nemzetközi Szövetségeben előadást tartott " Mit várhatunk a Népszövetségtől ? cimmel. Apponyi Albert gróf előadásának bevezetésében a népszövetségi eszme feltétlen hivőjenek vallotta magát, akinek esetleges kriti kaját ,nem a tagadás szelleme vezeti, hanem az ügy szolgálata, A jogos, szükséges es üdvös bírálatnak meg kell előbb állapítania, hogy észszerűen mit lehet elvárni valamely intézménytől, mert a lehetőségek rosszhiszemű vagy könnyelmű tulozása a legálnokaob fajtája a befeketítesnek, amely diadalmasan mondia ki a megsemmisítő véleményt, ha a kitűzött lehetetlen eredmenyek elmaradnak az emberi dolgok természetében rejlő tökéletlenség, vagy inkább lassú tökéletesedés - törvénye következtében, A nehézségek, amelyekkel a népszövetségnek állandóan meg kell küzdenie, ,reszben születési hibák, az intézmény szervi bajai, A népszövetségi egyezmény bevezetése szerint az intézménynek az a hivatása, hogy az igazságot es a jogok tiszteletbentartását juttassa uralomra a nemzetközi viszonylatokban es igy a világbékét szilárd és állandó alapokra fektesse. Hogyan felelhet meg a népszövetség-szerveinek összetétele ennek a feladatnak? A válasz: Nagyon tökéletlenül. Ahhoz, hogy ez másként legyen, az emberi társadalom'kollektív érdekeinek szolgálatiban a kollektivitás közvetlen szerveire volna szükség, amelyek szeme előtt csak ezek az erdekek es törekvések lebegnek. Ilyen szervek azenban nincsenek: csak az egyes nemzetektol kölcsönkért szervek vannak, aminthogy az általános kollektivitás is egyelőre csupán a nemzetek csoportosulásában áll, 1 kölcsönkért szerveket természetesen minden határozatukban elsősorban saját nemzetük külön erdekei,es érzelmei vezérelik, másodsorban a velük barátságos nemzetek,erdekei ós érzelmei, es ez bizony gyakran az igazság es a közérdek ,rovására megy. Az önzést nem tekintik többé szégyenletesnek, ha az nem egyéni önzés, hanem szorosan kapcsolódik ós összekeveredik a hazafias altruizmussal, vagy,epen felolvad abban. Akkor "sacro egoismo" lesz belőle. Az általános felfogás a népszövetséget a nemzeti politika eszközének tekinti, amelyet mindenki igyekszik magának megnyerni, hogy a lehető legnagyobb mértekben kihasználhassa. Ebből azonban csak azt a következtetést szabad levonni, hogy a népszövetségi eszme még fejlődőben van; eltérők lehetnek a vélemények arra nézve, hogy előbb-utóbb a fejlődésnek milyen fokára juthat el. Az elmúlt századokon át a nemzeti érzést, a hazafiasságot • az imperialista eszme dominálta, vagyis az a gondolat, amely saját nepe ereiét mas,nemzetek fölé akarta emelni. Ma egyetlen nemzet sem keresheti boldogulását a többiek tönkrejuttatása utján.X világgazdasági válság, amelyben most,sinylodünk, legjobban bizonyítja ezt. Gazdasági téren, akii a számok beszelnek, ez az igazság világosabban megnyilvánul, dd hasonlóképen megvan es tert hódit a,közvéleményben az erkölcs és a politika terén is, csakhogy,lassabban érvényesül, ,bár nem kevésbé nyilvánvaló. A józan ész, a ,nagy háborúk váltakozó eredményeinek keserű tapasztalata kitűzte az uj celt: a biztonságot, amely legfőbb feltétele a normális fejlődésnek ós a nemzeti,képessegek kibontakozásának,ós előrehaladásának. Ez a hazafiasság mindinkább rávezeti majd a népeket ós azokat.akik a népek sorsát irányítják, hogy boldogulásukat, tekintélyüket, haladásukat, sőt jogaikat is olyan politikai irányzatban keressék, amely megtalálja a felteteleit a többi nemzetekkel való együttműködés kölcsönös tiszteleten alapuló lehetőségének. Ez a természetes fejlődése annak az érzelemnek, amely nem szűnhet meg soha, ós nem is szabad megszűnnie:^ hazafiasságnak, a józan belátás alapján a mindinkább megvalósuló uj erő: az egész emberi társadalom kollektív érdekei irányában, /Folytatása következik/