Napi Hírek, 1932. március/1

1932-03-12 [0270]

r § P a r 1 a , ,március 12. Briand ravatalánál a Quai d'Orsay óraterm&<m reggel nyolc órát61 11 óráig^nagy tömegekben jelent meg Paris közönsége. A koporsót boritó fekete 1 epei eníe szülőt nyugodott. Dél ol ott 11 órakor lezárták a termet a közönség előtt, majd megkezdték az előkészü­leteket a külügymini8Ztórium kertjében és az órateremben. Az órateremben, ahol a temetés előtt Paris érseks a holttestet beszentelte, kis kápolnát rögtönöztek. A külügyminisztérium felé vezető utcákon már délelőtt nap-v tö­megek torlódtak össze. . ° i " u/ T f i középületeden leiárbóora bocsátott lobogók .lengtek, ós sok áruház is fekete fátyolba bontott lobogókat tűzött 'V & ' m rJLteiiieféseii, a . _ ^—^J^-L-* koporsódnál Tardieu beszédetjtartott. - ... ' Jmondotta: - Franciaország hevébenl57 nemzet'képviselői ós a francia nép előtt köszöntöm Briand Arisztid haló goráit. 0 volt az a francia, aki a saját dicsőségére ós egyben a saját veszélyére is ode tudta adni a béke­gondolatnak a maga egész egyéniséget és egyesíteni tudta abbai korunknác uj rendre irányuló törekvését. ­Sriand háború előtti politikájáról szólott ezután Tardiou s igy folytatta: -i *" Briand munkatársa volt Olemenoeau-nak és Poincarónak. majd később 6 volt a kormány élén. Azután kitört a háború. Briaid a bel só béka mellett szállt sikra. Az 1915. évet a kétkedés és a bizonytalanság töltötte ki. A megosztott főparancsnokság az egység tagadása volt. Briand halálos ágyán ezaket a szavakat suttogta:"A Merne, Szaloniki, • Verdun". Ez a három nev egybekapcsolódott az övével, Kisőbb eljött a béke. Briand, aki nem is­merte a bőke nagy nehézségeit, hajlandó volt azt kritizálni. Amikor azon­ban alkalmaznia kellett a békeszerződést, felismerte, hogy a békét uj köte­lezettségekkel kell megszilárdítani. - A háború előtt Briand a belső feszültség enyhülését tekin­tette ama nagy kötelességek teljesítésének előfeltételéül, amelyek Francia­országra a külpolitikában vártak. A háború után a nemzetközi feszültség enyhülésén fáradozott. Ügy küzdött ezért a célért, mint a vándor az afri­kai homoksivatagban, aki három lépést tesz előre, azután kettőt hátrafelé és meg van elégedve, ha lassan estére lerótta az aznapi utat. Voltak nap­jai, amikor Briand a legkegyetlenebb csalódásokat érte meg, igy 1930 nyarán, amikor, ugy látszik, hogy rosszul értették Franciaország legnemesebb törté­nelmi gesztusát. Más alkalmakkor ismételt tárgyalásokra volt szükség a szo­kásos tájékozódások és helyesbítések kedvéért. Nem egy férfiú, hanem egy ge­neráció tragikus drámájával állunk szemben, a háború előtti, a háború alat­ti és a háború utáni generáció tragédiájával, amely. ; a sok ellentét miatt mindmáig nem tudja egyensúlyát •megtalálni és még nem tudott alkalmazkodni. Hatvanmillió mozgósított férfi, tízmillió halott, harmincmillió sebesült, szá2tizmillió elpusztult érték, 15Í0 a termelés számára kárbavoszott munka­nap, régi hierarchiák megszakadása, 30 kisebb-nagyobb trón összeemlása, 30C millió ember hol a levorotés keserű érzésének. ho£y a szabadság meg­ér óbál tatásainak kitéve, Európa térképének átalakítása, az ingatagsag és a mulandóság érzése, amely rányomja bélyegét az emberekre: ez volt a haboru és ebből akarjuk a világot kigyógyítani. - Látom Briand-t a dráma középpontjában. Előfordult, hogy nem voltam velo'azonos nézeten, anélkül, higy ez barátságunkban á bizaljBBÍak ár­tott volna. Bármennyire le is van sújtva rmst.az emberis ég, az előtt a parancsoló dilemma előtt áll, hogy vagy egyesíti a tartÓ3 és biztos béke Tolt ételeit, vagy pedig ilyen feltételek híján törődjék bole, hogy valame­lyik nap ismét pusztulást nozé eseményeket fog megérni. , /Folyt, köv./

Next

/
Oldalképek
Tartalom