Napi Hírek, 1932. február/2

1932-02-17 [0269]

Ebből a szempontból különösen fontosnak tartja Németország és Franciaország gazdasági közáledését. Itt megemlékezik azekról a támadásokról, amelyek a most lemondott francia kormányt a francia képviselőházban és közvéleményben a Magyarországnak nyújtott kölusön miatt érték. Bizonyos részről ugy állították be a helyzetet, hogy/• *r'w»>\' '

v

;.t& nagylelkűsége ellenére Magyarországon sorozatos támadások érték Franciaországot. Különös súlyt fektet arra, hegy a felsőház külügyi bizottságából megállapítsa, hogy a magyar törvényhozásban, a magyar közvéleményben,sőt .bárhol a nyilvánosságban, soha egyetlen hang nem jutott kifejezésre, amely nem a legnagyobb elismeréssel viseltetett volna Franciaország iránt és amely nem a hála érzetével nyugtázta volna Franciaország kritikus pillanatban Magyarországnak nyújtott támogatását. A magyar közvélemény Franciaország barátságára súlyt fektetett a múltban és súlyt fektet a jövőben is. Nézete szerint, amikor Franciaországnak köszönetet mondunk jóindulatáért és barátságára súlyt helyezünk, ez nem érintheti sem Olaszország iránti barátságunkat, sem a Németországgal szemben fennálló rokonszenvet. Itt hangsúlyozni kívánja, hogy egyetért v* Somssich* '.

V

KX gróffal abban, hagy Németországtól a gazdasági jóindulat terén sokkal többet érdemeltünk volna, mint amennyit eddig,tapasztaltunk. Áttérve a leszerelési konferenciára, helyesli a magyar kormány magatartását, amelyet Genfben Apponyi Albert gróf példátlanul ragyogó beszédben juttatott kifejezésre. Ugy véli, az egész bizottság nevében mondhat köszönetet Apponyi Albert grófnak ezért a ragyogó állásfoglalásáért és a magyar álláspontnak az egész világon csodálatot keltő kifejtéseért. /Általános helyeslés./ Ezután a külügyminiszter előadásának gazdasági természetű részeivel foglalkozik. Megemlékezve ? közép- és keleteurópai államok gazdasági együttműködésével kapcsolatos kombinációkról, ugy véli, hogy az e téren magánkezdeményezésre megindult mozgalmak is már tul messze mentek, amit legjobban bizonyít az a körülmény, hogy az egyes tekintetbe jövő államokban ezek vagy semmiféle visszhangra nem találtak, vagy pedig egyenesen rideg visszautasításban részesültek. Buresch osztrák kancellár nyilatkozatával foglalkozva különösnek tartja, hogy amikor módjában volna az osztrák kormánynak közvetlen tárgyalások révén, a do ut des elve alapján tisztázni a gazdasági kérdéseket, ehelyett a gazdasági egyezményekben lefektetett kötelességeinek sem tesz eleget. /Folytatása következik./