Napi Hírek, 1932. február/1
1932-02-13 [0268]
T §5Ü n f, február 13./faagy ar Távirati Iroda/ A leszerelési értekezlet mai ülésének Aoponyi Albert gróf bee éde volt a kiemelkedő eseménye. A delegátusok teljes számban felvonultak, hogy meghallgassák a kiváló magyar államférfit, aki egyik legtekintélyesebb és legtiszteltebb alakja a genfi nemzetközi összejöveteleknek. A szónokot meleg taps kisérte a szónoki emelvényre. Apponyi Albert gróf a következőkben ismertette a magyar delegáció felfogását: - Az az ország, amelyet itt képviselni szerencsém van, kis ország, de földraj' i fekvése olyan, hogy nem maradhat kivüi a világpolitika nagy bonyodalmain, mondnatni az országútján fekszik azoknak a történelmi eseményeknek, amelyek katasztrofális jellegűek és amelyek különösen rája zuditották a katasztrófát. Ha ven tehát nemzet, amelynek ugy a sajátmaga érdekében, mint eszményi szempontokból is óhajtania kell az uj rendet, hogy a kalandokat és a háborúkat kiz-'rja és a békét és biztonsagot megrendithetetlen alapokra helyezne, akkor * ez bi r /;ony'ra a magyar nemz. t. Ezt előre ooos tva azt hiszem, felesleges bővebben hitet tennem arról a készségről, amellyel ennek az értekezletnek a munkájából ki t akarjuk venni a részünket. Bizonyos, hogy az értekezlet eredménye óriási fontosságú az egész emberiségre, de különösen fontos ránk, es .általában a kis nemzetekre. Épen a kis nemzetek szempontjából elsőrangú nemzeti érdek az az erkölcsi törvény, amelyet megkísérlünk bevezetni a nemzet ; :: zi viszonylatokba, az a törvény, amelynek értelmében egyetlen nemzet sem keresheti boldogulásának -grarapitását és virágzásának feltételeit a mások megaláztatásában, nanem csupán Valamennvi nemzetnek az igazságra és méltányosságra alapitott összetartásában és .;gy : ittmüködeseben. Amikor ezekkel az általános érdekű szempontokkal vezeieiu b az Önök elé terjesztett észrevételeimet, azt hiszem, nem vétek az ellen a. szabály ellen, amelynek betartását a francia delegáció vezetője figyelmünkbe ajánlotta, hogy tudniillik maradjunk mindig feladatúik korlátai között és ne térjünk el különleges tárgyunktól: a fegyverkezés általános csökkentésül. Sok igazsággal mondotta Tardieu, hogy itt nem egy uj békeértekezlet ülésezik, sem pedig egy olyan ősszéjövetel , amelyet a határnk megállapítása céljából hívtak egybe. Teljesen egyetértek vele abban, hogy távol kell tartani tanácskozásunktól minden olyan kérdést, amely nem' áll közvetlen kapcsolatban a szőnyegen levő problémával, Ez a probléma technikai szempontból ugy is eléggé bonyolult. ^hogjsem/ le ne kösse minden figyelmünket és minden munkaképességün^tj^ugy is elég politikai és erkölcsi nehézséggel van összekötve, \hogjfsem7ne . igyekezzünk kikapcsolni belőle minden szenvedélyt, amelyet más problémák előidézhetnének. E ;k az egyéb problémák nem nyernének semmit az idehozatallal és kétségtelen, nogy kudarcra kárhoztatnák az értekezleteiét' már pedig valamennyi szónok hangozatta, hogy az esetleges kudarc, milyen végzetes hatással járna. Do ha hivatkozunk a béke gondolatára és ezt átgondolatot a X:?...: leszerelésre vonatkozó tárgyalásaink középpontjába állitjuk, ez nem annyit jelent, hogy idegen és zavaró elemet vogyitünk a tanácskozásba, ez nem jelenti a nehézségek fokozását és a bonyodalmak felesleges halmozását; ellenkezőleg, ezzel oly^n elvet állítunk fel, amelynek az a rendelte'ése , hogy irányítson és világossággal töltsön el minket. Mert a béke ügye, azoknak a módszereknek a megkeresése, amelyek a békét biztossá és állandóvá teszik, ez nem egyik probléma a többi között; ez az a középponti égitest amely körül - mini a bolygók a nap körül - minden egyéb különleges probléma ' forog; ez egyben a végső cél. amely felé mindnyájunknak törekedni kell. /Folyt, köv./ •;.
