Napi Hírek, 1931. március/2
1931-03-25 [0247]
§ M L f, k o 1 c , március 25. Borsod-, Gömör- és Kishont közigazgatásilag ügyelőre egyesitett vármegyék 67 községe ma délelőtt a vármegyehaza nagy termeten ünnepélyes keretek között együttesen adta át a díszpolgári oklevelet Gömbös Gyula honvédelmi miniszternek, aki tizenegy órakor autón érkezett a városba. A vámnál Mikszáth Kálmán főispán, Hodobay Sándor polgármester és vitáz Görgey László országgyűlési képviselő fogadták ás üdvözölték a minisztert ás a vármegyeházára kisértek, ahol a nagyteremben már egybegyűlve várakozott a város ás a vármegye előkelőségeivel együtt a megye 67 községének küldöttsége. Ott volt Putnoky Móric, Bottlik József $ Édes Antal, Fay István, vitéz GSrgey László, Patay Gyula országgyűlési képviselő. Lichtenstein László felsőházi tag, Pokorny Hermán altábornagy,vegyes danaárparancsnok vezetésével a tisztikar küldöttsége. Papp Antal górögkatholikus érsek, Kronberger József miskolci római kaxholikus apátplébános, Payer Ferenc prelátus, püspöki helynők, Farkas István református esperes, Duszik Laios egangelikus főesperes, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége részéről Baross GáborSzőrtsey József és Zsilinszky Gábor s a megye és a város társadalmának számos kitűnősége* Amikor Gömbös Gyula honvédelmi miniszter Borbély-Matzky Emil főispánnal a terembe lépett, hosszantartó, lelkes éljenzés fogadta, majd Bónis Aladár alispán lépett elő a küldöttségek köréből és üdvözölte őt 67 község nevében, megemlékezve arról, hogy e községek agyhangu lelkesedéssel a haza hü szolgálatában kifejtett hasznos munkásságáért diszpolgárukká választották, - A hűséges hálának bizonyítékai ezek a díszpolgári oklevulek, amelyeknek ragyogását semmiféle más magas kitüntetésnek a lénye sem homályosíthatja el, mert ezeknek sugarai a falu megértő magyar népe becsületes szivének mélyéből törnek elő. Bonis alispán beszéde végén felkérte a minisztert a díszpolgári oklevelek^átvételére, mire Gcnbös Gyula honvédelmi miniszter hosszabb beszédben válaszolt s többek között a'következőket mondotta: - Borbély-Maczky barátom a megmondte.téVja annak, hogy amikor az ő községe díszpolgárrá akart engem választani, védekeztem ellene. Védekeztem, mert azt tartom, hogy miniszterről, akkor mondjon bírálatot a közvélemény, amikor megbukott, amikor nincsen már sen közjogi pozíciója, sem: natalna.és ugy érzem, akkor lesz értékes rám nézve tulajdonkeppen az elismerés, ha már ^magyarul mondom - senkisem vagyok. Most országszerte díszpolgárra választanak. Nem azért, mert miniszter vagyok, hanem talán azért, mert tiz éves politikai mult áll mö~ f öttem , amely a magyar gondolatért való munkálkodás jegyében telt el. alóban közel állok a ira^/ar faluhoz, amelyben én sok mindent látok. Látom árnyoldalét annak a politikai múltnak, amely nem törődött a magyar faluval, pedig jól tudhata volna, hogy egy épületen a* M legf autósabb,hogy az anyag , amelyből épül, elsőrendű legyen. Ha a falut a téglához hasonlítom a nemzet nagy egészeben, azt kell mondanom, ha nem megfelelő az a tégla, ha rossz, ha ki nem müveit és ha előállításával nem szeretettel foglalkozunk, rossz az egász épület, mert a magyar falvakból adódik össze az állam.Hiszen a városok végeredményben falvak olyan értelemben, hogy a,falu nevelte őket, de nem azért , hogy önző városi életet éljenek, hanem azért, hogy városi mivoltuknak szolgálják a nemzetet és a falut. Közelállók a faluhoz, mert onnan jöttem és mert tudom, hogy a falu az az alap, amire építeni kell. A magyar falu gondolatvilága nem a maradiságot jelenti szememben, ha nem az összes erőt, amely egy nemzet erejét jelképezi. (Folytatása következik.)
